2017 júniusában különleges leletek kerültek a múzeum régészeti gyűjteményébe: egy szinte teljes, női testet ábrázoló agyagplasztika, továbbá egy másik, hasonló szoborhoz tartozó fej- és egy lábtöredék. A leletegyüttes több szempontból kiemelkedő. A régészettudomány számára azért jelentős, mert az újkőkor (neolitikum) és a rézkor határán, a Kr. e. 5. évezredben létezett Lengyeli kultúrához köthető. Noha hasonló idolok, azaz agyagból készült szobrocskák az őskor korszakaiban mindvégig készültek, azonban a késői újkőkorból arányait tekintve kevesebbet ismerünk. Az idolok általában töredékesen kerülnek elő, gyakran megfigyelhetők rajtuk a korabeli használat, illetve a – vélhetően szándékos – rongálás nyomai. Ebből a kutatás arra következtet, hogy valamilyen, pontosan nem ismert rítus során, valamilyen kultikus cselekményhez kapcsolódóan lehetett szerepük, majd ezt követően tudatosan tönkretették, összetörték őket, s így kerültek a földbe.
A leletegyüttes kalandos úton került a váci múzeumba: a tárgyak a verőcei vasútállomás felújítási munkálatai során kerültek elő még 1976-ban. Ekkor a helyszínen dolgozó művezető, Lucza Gyula, szorgalmazta, hogy értesítsék a területileg illetékes múzeumot, azonban felettesei ezt megtiltották. Így a leleteket az egykori művezető őrizte otthonában 40 éven keresztül. 2016-ban a szegedi Móra Ferenc Múzeum útjára indította a Határtalan Régészet című folyóiratot, amely I. évfolyamának 3-4. számában dr. Horváth Ferenc régész írt cikket az újkőkori agyagszobrokról. Ennek nyomán jelentkezett nála a verőcei leletek megtalálója, s gondjaira bízta őket. Így került a „Verőcei Vénusz” – ahogy Horváth Ferenc nevezte – régészeti gyűjteményünkbe.
