Szarmata település nyomai Őrbottyán határában

Késő szarmata kori településrészletet tárt fel a Tragor Ignác Múzeum Őrbottyán külterületén 2026. február vége és március eleje között. A magánberuházáshoz kapcsolódó megfigyelés keretében végzett bontómunkában munkatársaink mellett múzeumunk egyik önkéntese, Szalay Attila is részt vett, akinek segítségét ezúton is köszönjük. A kezdetben lovas nomád életmódot folytató iráni eredetű szarmata csoportok a Kr. u. 1. századtól kezdve jelentek meg a Kárpát-medencében, és évszázadokon át meghatározták a térség etnikai képét, valamint anyagi kultúráját, nagy kiterjedésű településeik pedig behálózták az Alföld területének jelentős részét. A most feltárt késő szarmata településrészleten előkerült régészeti objektumok a korszakból jól ismert kör alakú, egyenes aljú, hengeres vagy enyhén lefelé szélesedő gödrök voltak, melyeknek nemcsak formájában, hanem méretében is jelentős hasonlóság mutatkozott. E jelenségek tényleges funkciója ugyan a mai napig vitatott, azonban a legvalószínűbb feltételezés szerint eredetileg tárolásra szolgálhattak, majd később, bizonyos esetekben hulladékgödörként használhatták őket. A településrészleten feltárt objektumokból nagy mennyiségű állatcsont és kerámiatöredék látott napvilágot, amelyek az egykori település mindennapi életéről árulkodnak. Az előkerült leletanyagban egyaránt megtalálhatóak a kézzel formált, valamint a gyorskorongon készült edények töredékei. A településrészlet kerámialeleteinek legkülönlegesebb darabja egy teljes épségben megmaradt, kisméretű, kézzel formált fazék volt, mely az egyik gödör betöltéséből került elő. Habár a fémkeresőműszer intenzív használatának ellenére is csak meglehetősen csekély mennyiségű fémtárgy látott napvilágot, egy másik gödörből szintén jelentős leletek kerültek elő. Az erősen korrodált, azonban teljes hosszában fennmaradt köpűs kialakítású vas lándzsahegy mellett egy Gallienus császár (Kr. u. 253–268) uralkodása idején vert denarius látott napvilágot. A harmadik századi ezüstpénz nemcsak a fegyverlelet, hanem a feltárt településrészlet keltezésében is jelentős segítséget nyújt. A nagy számban előkerült késő szarmata kori objektumok és leletek mellett néhány Árpád-kori jelenséget is sikerült megfigyelni a feltárás során. E korszakhoz köthető egy, a szarmata gödröket vágó tekintélyes méretű árok, valamint egy részben a feltárási területen kívülre eső objektum, mely mérete, formája és az abban elhelyezkedő, mára szinte teljesen elpusztult kemence alapján feltehetően egy korabeli lakóház megmaradt része lehetett. Az Árpád-korra keltezhető régészeti jelenségekből a korszak jellegzetes díszítésű edényeinek töredékei kerültek elő. Ugyan a keltezőértékkel bíró leletanyagot rejtő objektumok között csak a késő szarmata kor, valamint az Árpád-kor képviseltette magát, felszíni szórványleletként számos őskori kerámiát is gyűjtöttünk a feltárás teljes területéről.