A múzeum története
A Váci Múzeum Egyesület – melynek életre hívására már 1881-ben és 1887-ben is történt kísérlet – az ezredévi események keltette országos lelkesedés közepette alakult. A VME Bauer Mihály alapszabály tervezetét 1895. február 15-én fogadta el, majd a belügyminisztériumi jóváhagyás után 1896. december 27-én tartotta meg alakuló közgyűlését a Városháza nagytermében. Az egyesület célját és a múzeum feladatát az alapszabályban így fogalmazták meg:
” Célja egy Vácon felállítandó régészeti és iparművészeti múseum és könyvtár, melyet egy alkalmilag helyben fölállítandó ipar és kereskedelmi iskola alapját képezzék.
A múzeum feladata:
a, a múlt, főleg helyi s vidéki jelentőségű geológiai, őskori, történelmi, művészeti, irodalmi, műipari s tanügyi emlékének, s maradványainak gyűjtése, megőrzése, ismertetése a közművelődés érdekében.
b, a jelenkor történelmi emlékeinek, táj és népismei adatainak, földtani leleteinek, a nyerstermékek legkitűnőbb példányainak, az ipar és a művészet remekeinek összegyűjtése, rendezése, s tanulmányozás végett való kiállítása. ” /VME alapszabályai 1897. Vácz. TIM Könyvtára/
A bíztató kezdetet a bizonytalanság korszaka követte, az 1898 februárjában Bauer házának egyik helyiségében berendezett múzeum „átmenetileg” bezárt, ezt követően a gyűjtemény bérelt raktárakban porosodott. A nehéz helyzetből való kilábaláshoz az egyház nyújtott segítséget, 1912-ben a Egyházmegyei Könyvtár három helyiségét bérelhette ki a VME, és alakíthatott ki egy látogatható kiállítást benne. Ez alkalomból készült el „A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma”, amely kiadásban is megjelent. A leltárkönyvek híján az adat-gazdag kötet nagy segítséget nyújt a korabeli gyűjtemény rekonstruálásában.
Bár készültek tervek múzeum építésére, soha nem állt az egyesület rendelkezésére a megfelelő összeg. A saját kiállítóhely reménye akkor vált elérhető közelségűvé, amikor Pauer Imre címzetes miniszteri tanácsos, nyugalmazott egyetemi tanár 1918. február 2-án felajánlotta Papnevelde utcai – ma Múzeum u. 4. sz. – szülőházát a város kulturális céljaira. Az ajándékozást végül pereskedés követte, így történhetett meg az, hogy a kiállítást csak 1931. május 10-én nyitották meg.
Tragor Ignác 1941-ben bekövetkezett halála után Bán Márton kegyesrendi tanár vette át a múzeum és az egyesület irányítását az államosításig. Az 1944-es bombázások következtében megsérült az épület, a kiállítást feldúlták, sok tárgy eltűnt illetve megsemmisült, az irattári anyag egy része elégett. /VME Jk. III. 1947. június 13. /1949-ben – bár a vizsgálatok a múzeum működését mintaszerűnek találták – a Váci Múzeum Egyesületet felszámolták.
Az államosított múzeum 1949 és 1952 közé eső időszaka meglehetősen ködös. A régi leltárkönyveknek nyoma veszett, így nemcsak a gyűjteményt volt lehetetlen rekonstruálni, de a megmaradt műtárgyakhoz kapcsolható információk is elvesztek. A múzeum vezetői sűrűn váltották egymást, úgy tűnt, nem volt jó gazdája a gyűjteménynek. 1952-ben kezdték meg a megmaradt műtárgyak újraleltározását, de a korábbi állományhoz képest nagyon kevés került be a leltárkönyvbe. Az ’50-es években a váci múzeum is egyike volt az egyszemélyes vidéki múzeumoknak. A múzeum 1952-ben felvette Vak Bottyán nevét. A történelmet – különösen a helytörténetet – ismerők számára a névadás furcsának tűnhet, hiszen a város a kuruc generálissal akkor találkozott, amikor – még császári tisztként – felgyújttatta Vácot.
A múzeumi hálózat átszervezésével 1963-ban tájmúzeumi rangot kapott, s egyben tagmúzeuma lett a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának. Gyűjtőterülete Vác városán kívül a régi váci-, szobi és részben a gödöllői járásra terjedt ki. A ’60-as évek végétől az egyes gyűjtemények gazdára találtak, s a gyűjtés is tervszerűbb és intenzívebb lett.
A Pauer ház már a ’60-as évek elején is szűkösnek, korszerűtlennek bizonyult, és tervek születtek a múzeum méltóbb helyre költöztetéséről. A ’70-es években a Görög templommal, a ’80-as években pedig a Hincz Gyűjtemény kiállítóhelyekkel bővült a múzeum.
A rendszerváltást követően 1990. május 1-én vette fel a múzeum Tragor Ignác nevét. Az 1990-es évek egyik hazai tudományos szenzációja az intézményhez fűződik, 1994-1995-ben történt a váci domonkos kripta feltárása, mely gazdag tárgyi anyaggal, a nevezetes váci múmiákkal és a 18. századról nyert új ismeretekkel gazdagította a múzeumot és a tudományt. Az intézmény 2003-ban a Pauer-házból átköltözött a Zrínyi utca 41/A szám alá, ahol a raktárak, műhelyek és irodák nyertek elhelyezést – az épületben kiállítás nincs. A 2023. év végétől az irodák új helyen, a főtéri (Március 15. tér) „Elefántos-házban” találhatók. 2024. januárjától a Pannónia Házat és kiállításait a Tragor Ignác Múzeum működteti.
A Múzeum 2013-tól Vác város Önkormányzatának fenntartásában működő területi múzeum, gyűjtőköre 5 területre terjed ki, amelyek az alábbiak: helytörténet, néprajz, képzőművészet, iparművészet, régészet.
