Ritkán nyílik ma már lehetőség 18. századi váci céhes emlékek megszerzésére.Ezért is nagyon értékesek az NKA támogatásával, Cservenák Péter gyűjteményéből vásárolt váci „felszabadító levelek”, amelyek a váci céhek, a céhes ipar történeti kutatásának kiemelkedő forrásai.

Vácott a céhek újraszerveződése a 17. század végén, a 18. század elején, az oszmán török uralom megszűnte után – párhuzamosan a mezőváros újratelepítésével – vette kezdetét. A kézművesek betelepülését mind a vármegye, mind pedig a püspök-földesúr támogatta, hiszen munkájukra szükség volt a város felvirágoztatásához. A 18. század végére Vác Buda és Pest után a megye harmadik legiparosodottabb városává lett, ahol ekkor már 17 céh működött.

A céhek megszűnése (1872. évi VIII. tc) után a céhes tárgyak és dokumentumok múzeumi gyűjteményekbe kerülését Rómer Flóris is javasolta.

A Tragor Ignác Múzeum Pest megye legrégebbi alapítású múzeuma. A gyűjtőmunka már 1888-tól folyt, a múzeumot létrehozó Váci Múzeum Egyesület 1895-ben alakult meg. Az első bizonyíthatóan céhes műtárgy, ami a múzeumhoz került, a csizmadia céh céhkorsója volt. Több céh céhládáját, a benne lévő dokumentumokkal is megkapta a múzeum, ahogyan az az 1912-ben megjelent A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstromában is olvasható. A gyűjtemény jelentős része a második világháború végén, illetve az 1950-es években megsemmisült. A későbbi újraleltározáskor sok céhes emlék már hiányzott.

A céhek szigorúan szabályozták a mesterré válás folyamatát. Első lépésként az inas a mester műhelyében sajátította el a szakma alapjait. Ha megfelelően felkészült, befejeződhettek az inasévek. Ilyenkor a céh ünnepélyes keretek között egy „felszabadító levelet” adott az inasnak, aki ezt követően már „legényként” elszegődhetett más mesterhez, illetve megkezdhette a kötelező vándorlást, azaz a más – gyakran határokon túli – műhelyekben is a munkát vállalhatott. A dokumentum egyedi, helyi nyomdában készült, amelyre kézírással kerültek fel az adatok, és a céh pecsétjével, valamint aláírásokkal hitelesítették. A fejlécre díszes városkép került, amelynek nyomódúca a múzeum gyűjteményének becses darabja.