Halpucoló kés tokja Kisvácról.
Vác életében mindig fontos szerepet játszott a Duna. A város északi részén, Kisvácon élő lakosság még erősebben kötődött a folyóhoz, sok halász, hajósgazda, vízimolnár élt falusias jellegű, Dunára futó utcáiban. A halászat jelentős megélhetési forrás volt, a Dunapart képéhez hozzátartozott a „tericcsfákon” száradó hálók, partra húzott ladikok és haltartó bárkák látványa. A piacon mindig lehetett friss halat kapni a halászfeleségek standjainál. És ahol sok hal van, ott jó halászlé készül. A hal pucolásához használt széles pengéjű kés és díszesen faragott, KM monogrammal ellátott tokja 1832-ben készült Vácon. A Kisvácon jelentős szerepet játszó Kurdi család egyik ügyes kezű tagja faraghatta ki, a mindkét oldalán rózsás-tulipános növényi ornamentikájú véseteket pedig fehér méhviasszal töltötte ki. A technika az Alföldről ismert, de Pest megye északi részén több tárgyi emléke nem maradt fenn. A tárgy a múzeum Néprajzi gyűjteményének egyik legrégebbi, datált darabja.
