Szakmai beszámoló az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma restaurálási pályázatához
2025. szeptember 29.
A Tragor Ignác Múzeum 18. századi viasztárgyainak restaurálása.
Pályázati azonosító: 505111/04829
- századi viaszmunkák a váci Tragor Ignác Múzeum történeti gyűjteményében
A gyűjteményben hat darab, különböző témájú keretezett, üvegezett viaszdombormű található
Leltári számuk: TIM T.53.60.1.1.-6.
Magasság:23 cm, Szélesség:19 cm, Mélység: 7cm
Csáky Károly Emmánuel püspök egyike volt azon adományozóknak, akik a múzeum gyűjteményének gazdagítását tekintették feladatuknak.
Itáliai útján vásárolt, és a múzeumnak ajándékozott 6 darab 18. századi viasz domborművet. Az 1912-ben kiadott leíró lajstromban már Csáky Károly püspök ajándékaként szerepelnek.
A leltárkönyvben állapotleírásuknál már mindegyiknél a „sérült” bejegyzés szerepel.
A festett viasz domborművek készítése a 18. században rendkívül népszerű volt. A viasz könnyen megmunkálható anyag, aprólékosan kidolgozott alkotások készültek belőle. A festés nem csupán az ábrázolás élethűségét növelte, de az anyag szilárdságát is erősítette. Mindamellett a viaszból készült domborművek sérülékenyek voltak, ezért fakeretbe tették, és üveglappal fedték be.
Mivel Csáky püspök Itáliában vásárolta tárgyakat, korábban azt feltételezték, hogy itáliai mester alkotásai lehetnek. Később kiderült, hogy az alkotót máshol kell keresni.
Egy angol aukciósház katalógusában borsos kikiáltási áron jelent meg két viasz dombormű. A hasonlóság egyértelmű volt. A Tragor Ignác Múzeumban őrzött viaszdomborművek alkotója azonos az aukcióra bocsátott tárgyakéval. Ezután már könnyű volt további alkotásokat beazonosítani.
Caspar Bernhard Hardy 1726-ban született Kölnben. Lelkész és művész volt. Bár bronz öntvényeket készített, Hardy nagy erőssége ezeknek a bekeretezett allegorikus viaszportréknak a megformálása volt, amelyek ihletői gyakran kortárs festmények és nyomatok, valamint porcelánfigurák voltak. Viasz domborművei rendkívül népszerűek és keresettek voltak, még Goethe is gyűjtötte azokat, melyek napjainkban több jelentős európai (pl. Nápoly – Museo di Capodimonte, Párizs – Musée Carnevalet, Bécs – Kunsthistorisches Museum, London – Victoria and Albert Museum) és amerikai (New York – MET) közgyűjtemény féltett kincsei.
Az adományozó Csáky püspöknek köszönhetően 6 darab Caspar Hardy viasz dombormű a váci Tragor Ignác Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
A műtárgyak hasznosítása:
A restaurált műtárgyakat időszakos jelleggel a Tragor Ignác Múzeum 18. századi életmódot bemutató Ars Memorandi kiállításán állítottuk ki. A tárgyak a közeljövőben megújuló kiállításban a főpapi enteriőrben kapnak méltó és biztonságos elhelyezést.
Restaurálási beszámoló
Készítette: Murner Attiláné Lukács Katalin okl. restaurátor
Készítéstechnika
A viaszszobrok anyagának összetétele méhviasz, paraffin, mészkőpor, állati zsiradék és színező anyag.
Az összetevőket felolvasztva folytonos keverés mellett hosszan melegítik, elegyítik, majd sűrű hálón átszűrik.
A figurák egyes elemeit külön-külön, több részes, birkafaggyúval kikent gipszformába öntik. szilárdulásuk után kiemelik, forró fémszerszámokkal alakítják, majd oldószerrel lesimítják.
Az elemeket fenyőgyanta és méhviasz keverékével ragasztják össze.
Az utólag színezett részeket horzsakő- és festékpor keverékével vonják be.
Az üvegezett keretbe hátulról helyezik be a figurákat, majd a dobozt kartonlappal lezárják és leragasztják.
A viaszdomborművek általános állapota:
A domborművek mindegyike sérült, három kép üvegezése törött, illetve repedt.
A „képek” elmozdultak, ragasztásuk felvált az alaptól. A figurák egyes elemei töröttek, hiányosak.
A dobozok aranyozása megkopott, profiljuk több helyen sérült, hiányos.
A hátlapok többszörösen javítottak, szakszerűtlenül ragasztottak.
Restaurálás folyamata
Az állapotfotók elkészítése és az egyes műtárgyak sérüléseinek részletes leírása után a kívülről portalanított dobozok hátsó falának ragasztását kíméletesen eltávolítottam, majd kiemeltem a sérült elemeket.
A figurákat portalanítottam, szükség szerint vegyszeresen tisztítottam, eltávolítottam a korábbi, szakszerűtlen ragasztásokat, kiegészítéseket.
A törött részeket méhviasz-fenyőgyanta összeolvasztott keverékével ragasztottam meg, majd felhevített, forró szikepengével igazítottam a helyükre.
A hiányzó vagy nagyon sérült elemeket agyagból megmintáztam, róluk hőálló szilikon formát készítettem, ebbe öntöttem a méhviasz – paraffin – mészkőpor – zsiradék – színezék keverékéből készült masszát.
Megszilárdulás után a formából kiemelve felforrósított szikepengével igazítottam formára az egyes darabokat, majd méhviasz-fenyőgyanta keverékével felragasztottam, és oldószerrel lesimítottam.
A keretként szolgáló dobozokat kívül-belül megtisztítottam, az aranyozott keret hiányait, sérüléseit kijavítottam, a fa kereteket újra aranyoztam.
A restaurált viasz domborműveket viaszos ragasztással rögzítettem a keretekbe.
A festett, törött háttér-üvegeket alapos tisztítás után újra ragasztottam, a hiányzó festést beilleszkedő retussal kiegészítettem.
A megtisztított, konzervált fa hátlapokra visszaragasztottam a japán papírral megerősített és konzervált papír hátlapok maradványait. Több hátlap az évek során megvetemedett, préseléssel kis mértékben vissza tudtam állítani az eredeti állapotot, de a faanyag természetes mozgása miatt szükségesnek láttam egy elválasztó-távtartó vastagabb, savmentes kartont behelyezni az üveg hátlap és a falemez közé, hogy a további töréseket, repedéseket megakadályozzam.
A hátlapokat rugalmas ragasztóval illesztettem vissza a keretekre, a szegélyeket könyvkötészetben használt vászonszalaggal rögzítettem a dobozkeretekhez.
Felhasznált anyagok:
Méhviasz, fenyőgyanta, mészkőpor, paraffin, terpentin, benzin, lakkbenzin, aceton, szilikon gumi, színezékek, japán papír, sellak, könyvkötő vászonszegély
Munkaórák száma: 180
