A technikai aspektusok helyett a természetfotózás lehet egyszerre kaland és önismereti út is. Ez a kiállítás nem csupán a táj szépségét szeretné bemutatni, hanem azt a belső folyamatot is, amelyen keresztül a látott világ személyessé, történetté válik. A fény minden képben főszereplő. Néha sejtelmes, máskor harsány, vagy éppen alig észrevehető. De mindig ott van, mint egy szál, amely összeköti a kinti világot a belső élménnyel. A képek így nem egyszerűen dokumentálják a tájat: inkább lenyomatok, apró állomások, pillanatok egy hosszabb ösvényen, amelyet mindannyian bejárhatunk a természeten át, önmagunk felé. Ez az anyag arra hív, hogy ne csak nézzük a tájat, hanem figyeljünk rá. Hogy lassítsunk le, vegyük észre a színeket, a hangulatokat, a változékonyságot, és közben fedezzük fel, hogy a fotózás nem csak képek készítéséről szól, hanem lehet kapcsolat is a világgal és önmagunkkal is.
