Az 1889-ben összeült II. Internacionálé – emlékezve az 1886-os chicagói munkástüntetésre – a munka ünnepévé nyilvánította május 1-ét. Hazánkban először 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején ünnepelték meg, majd 1945-ben lett hivatalosan is ünnepnap. Az emlékekben megjelennek a transzparensekkel vonuló munkások, sör és virsli, körhinta és léggömb.

A majális azonban egészen mást jelentett 1945 előtt a váciak számára is. A hosszú telek után a tavaszt, a természet megújulását ünnepelték. A különböző egyesületek, iskolák, baráti körök, de Vácott még az itt tanuló kispapok is megrendezték a maguk majálisát. A helyszín általában a város valamelyik hangulatos része: Cselőte puszta, a Buki csárda és környéke, a Liget, a Lőház és később a Pokol sziget volt. Előfordult, hogy a szabadban megkezdett majálist zárt helyen folytatták, mint 1901-ben, amikor az Ipartársulat a Ligetben kezdte meg a mulatságot, este pedig átvonultak a Lőházba, ahol hajnalig tartott a tánc. Néha közbeszólt az időjárás, és a rendezvényt elmosta az eső, vagy az áradó Duna miatt kellett más időpontot, vagy más helyszínt keresni.

Tombola, finom ételek, játék és az akár hajnalig tartó táncmulattság része volt a majálisnak. A zenét jeles váci muzsikusok – például Banda Marci – szolgáltatták. Gyakorta belépőjegyet szedett a rendezőség, s a bevételt valamely nemes célra ajánlották fel, mint ahogyan az 1906-ban a Szövőgyár munkásainak rendezett majális alkalmával történt. A bevételt a beteg munkások megsegélyezésére fordították.

Az ünnep nem kötődött május elsejéhez, május valamennyi hétvégéjén, de még pünkösdkor is rendezhették. Így aztán, aki elég szemfüles volt, és több egyesülethez, baráti körhöz is kötődött, végigtáncolhatta a tavaszt.