A hétvége az elhunyt szeretteinkre való emlékezéssel telik. November 1-e Mindenszentek-, november 2-a a halottak napja. Mindenszentekkor a megdicsőült, mennyországba jutott lelkeket ünnepeljük, halottak napján pedig azokat, akik még a tisztítótűzben várják sorsukat.
A 20. század közepéig, kötelező ünnep lévén, mindenkinek részt kellett vennie a szentmisén. A halottak napi gyászmisét a székesegyházban tartották. „Mindenkinek van halottja, igen sokan voltak a templom hajójában, a hol ravatal is állott, számtalan gyertyafény övezte körül. A nagymisét ismét a püspök mondotta, s a székes egyházi kar Ulrich Károly karnagy vezetése alatt megható egyházi dalokat adott elő.” – írta 1900-ban a Váczi Hírlap.
Mindkét naphoz fűződnek néphagyományok is. A hiedelmek szerint a Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak meglátogathatták élő hozzátartozóikat, sokhelyütt terítettek is nekik. Általában tilos volt a munka, különösen halottak napján volt tilos mosni, mert akkor a hazajáró halott vízben állna, és a mosott ruha megsárgulna. Meszelni sem volt szabad, mert akkor férgek szállnák meg a házat. Varrni sem volt szabad, mert minden tűszúrással a halott testét is megszúrták volna. Aki a munka tilalmát nem tartotta be, az könnyen megbetegedhetett.
Vácott nincs említés ezekről a szokásokról. Az 1880-as években azonban nemcsak a saját halottjaikra emlékeztek a helyiek. Szokás volt, hogy a szabadságharcban elhunyt hősök sírjánál tartottak ünnepséget. A fő szervező a Polgári Dalkör, majd később a Katolikus Legényegylet volt. A Gombás patak mentén álló egykori Lőházban gyülekeztek, és közösen vonultak a sírokhoz, ahol a „Nyugodjatok ti békében” című dalt énekelték el. A gyászbeszédet követően koszorút helyeztek a sírra, majd a Himnusszal zárták a megemlékezést.
1887-ben Halottak napján emlékeztek meg ünnepélyes keretek között az abban az évben elhunyt ifj. Varázsé]i Gusztáv, városi tanácsnokról és lapszerkesztőről, míg az abban az időben Vácott tartózkodó színtársulat tagjai a felsővárosi temetőbe mentek, hogy az ott nyugvó egykori színészekre emlékezzenek.
Mindenszentek estéjén gyertyákat gyújtottak, virágot, koszorút vittek a sírokra. A krizantém október végén is virágzott, ebből készültek a csokrok, ez lett a halottak virága. Minden kertben volt belőle, de akinek nem volt, vagy több kellett, meg is vásárolhatta a piacon, vagy a virágboltban. A Szentháromság tér 4. szám alatti „Flóra élővirágkereskedés” már 1906-ban hirdette a helyi lapban, hogy koszorút árusít a sírok díszítésére.
