Vác 950! Vác egykori, a filoxéra előtti gazdag szőlőkultúrájáról már sokan hallhattak. 20. századi szőlős tündérkertjéről már kevesebben… A 20. század elején Vácott az egyetlen részvénytársasági formában működő mezőgazdasági üzem a Magyar-Belga Kertgazdasági Rt. volt. A váciak csak Belgakertnek hívták. 1903 nyarán került a képviselők elé a belga Lucien Heurotin, droogenboschi lakos, illetőleg az általa képviselt belga társaság kérése, hogy a homoki dűlőben 20 katasztrális hold területet kaphasson. Egy korai zöldség- és gyümölcshajtató telepet szeretett volna a területen létesíteni. 1909-ben a gazdaság a Magyar-Belga Kertgazdasági Rt.-é lett, az igazgatóságában helyet kapott gróf Apponyi Gyula is. Lucien Heurotin továbbra is a telep igazgatója maradt. 1913 októberében volt először lehetőségük az érdeklődőknek – s köztük nagy számban újságíróknak – megtekinteni a telepet: „hét lakat alatt állott a modern tündérkert mindmáig, most fedezte fel az a háromszáz főnyi kíváncsian érdeklődő közönség igazán, hogy Vácnak olyan látványossága van, minőt az országban sehol nem tudnak mutogatni.” A Váci Hírlap cikkíróját lenyűgözték a gazdaság méretei is. „Hatvan hatalmas üvegház szép rendben, két sorban, egymás után fél körben. Paloták ezek, benn kincseivel, a kései virággal, gyümölcscsel. /…/ Most jövünk a telep büszkeségéhez, a szőlővel teli üvegházakhoz. Tizenhét ilyen üvegház van és nincs a látogatók között egy sem, aki elragadtatással ne szólna. Tessék elképzelni a 60-80 méter hosszú üvegfalakat. Két oldalról három méter magasba karvastagságú szőlővenyigék törnek s ott fenn találkozva eltakarják a kíváncsian kandikáló napot. És fejünk felett, oldalt, amerre szem ellát, hamvas, hatalmas, mosolygó, érett fürtök ezrei lógnak. Több a fürt, mint a levél. A fürtökön pedig diónagyságú szemek: a Gros Colman-szőlő.” A társaság zöldséget, korai gyümölcsöt, epret, őszibarackot, virágot, trópusi növényeket, sőt szőlőt is termesztett. A telepet 1949-ben államosították, de ez már egy másik történet.