Vác 950! Gyorsasági verseny? Virtus? 1847. október 14-én különleges rekord tanúi lehettek a váciak.
A népszerű József nádor 1847. január 13-án elhunyt. Utóda 29 éves fia, Habsburg–Lotaringiai István Ferenc Viktor főherceg lett. Az uralkodó királyi helytartónak nevezte ki addig, míg az országgyűlés hivatalosan nádorrá választja. Erre november 12-én került sor. Előtte azonban a leendő nádor mintegy hathetes utazást tett az országban, hogy alaposabban megismerje a viszonyokat.
Az utazás végén, október 14-én Balassagyarmatról indult vissza Pestre. A tervek szerint Vácig kocsin, onnan vasúton tette meg az utat. A kocsis nem volt más, mint az akkor már 45 esztendős Blaskovich Pál. Neve ismerős lehet: nagyapját, szintén Blaskovich Pált a váci domonkos kriptába temették. A felvidéki birtokos nagyon szerette és ismerte a lovakat. Kiváló kocsihajtó volt, és a merészség sem állt távol tőle. Felajánlotta, hogy saját kocsiján, saját lovaival viszi a leendő nádort Vácra. A korabeli utak – a tengelytörés kockázata miatt – lassú haladásra kényszerítették a kocsikat. Még a legvakmerőbb kocsis sem tette meg a Balassagyarmatról Vácig tartó – bár a korabeli leírások szerint az egyik legszebb – utat 3 óránál rövidebb idő alatt. Blaskovich egyes források szerint másfél, egy, a múzeumban lévő kőrajz alatti szöveg szerint két óra és öt perc alatt ért a főherceggel Vácra. El is terjedt a mondás: „Hajt, mint egy Blaskovich!”.
Hogy valóban akkora tömeg várta volna a „leendő nádort, és Pest vármegye örökös főispánját” a Kőkapunál, ahogyan azt az alkotó megörökítette, nem ellenőrizhető, de a virtus hírének villámgyors elterjedése utólag még érdekesebbé tette az eseményt a váciak szemében is.
Nemes ebecki Blaskovics Pál gyorsasági rekordja lévén valóságos „celebbé” válhatott, ha az eseményt litográfián is megörökítették, s feltehető, hogy a nyomat váci terjesztője, Bitteter János jól járt az üzlettel. Blaskovich helyi népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy amikor 1848 nyarán a nógrádi nemzetőrök élén lóháton bevonult a váci nemzetőr táborba, mindenki csodálattal, és elismeréssel fogadta.
