Vác 950! Hogyan ünnepelték Krisztus feltámadását a váciak 200-250 évvel ezelőtt?

A hamvazószerdától húsvétig tartó böjtöt szigorúan megtartották. Szerdán, pénteken és szombaton tilos volt húst enni, és zsírral sütni-főzni. Olyankor még a piaci pecsenyesütők sem dolgoztak, csak vajban sült halat lehetett venni.

A húsvét előtti gyónás nemcsak kötelező volt, de a megtörténtét ellenőrizte a városi magisztrátus. A céhtagokat és családjukat a két idősebb mesterrel maga a céh atyamestere járta végig, a parasztgazdák családját pedig a fertálymesterek keresték meg. Szokás volt, hogy a gyónásról egy kis cédulát kaptak a paptól. Ezeket a cédulákat kellett bemutatni az ellenőröknek.

Az ünnepre általában új ruha is dukált, ha ruhára nem volt pénz, legalább új csizmát kellett venni, hogy abban mehessenek a misére.

Nagycsütörtökön elhallgattak a harangok, – Rómába mentek – helyette előkerültek a kereplők. Vácott a gyerekek feladata volt a kereplés.

Nagypénteken a templomokban felállították Krisztus koporsóját. A város költségvetésében szerepelt a domonkos és a ferences templomban lévő Krisztus koporsó felállításának támogatására elkülönített összeg. Ha ezen a napon még volt hó – és ez igen gyakran megesett – érdemes volt megmosni vele az arcukat, kezüket, mert így remélhették, hogy a következő húsvétig egészségesek lesznek.  Nagypénteken „csonka misét”, azaz igeliturgiát tartottak, amelynek része a Passió, Krisztus szenvedéstörténetének felolvasása, vagy megjelenítése. Vácott szokás volt a Pilátus ütés, azaz amikor az utolsó gyertya is kialudt, a padban ülők az imádságos könyvüket a padhoz ütögették.  Ezután mindenki felkereste a templomokban felállított Krisztus koporsóját.

Nagyszombaton amikor újra megszólaltak a harangok a gazdák kimentek a kertbe, és megrázták a virágzó gyümölcsfák ágait, hogy azok bőven teremjenek. Az esti körmenet különösen a 18. században volt fenséges. A céhek a zászlóik alatt, a városi tanács tagjai pedig a baldachin mellett égő fáklyákkal a kezükben vonultak.

A húsvét vasárnap került sor az ételszentelésre, bárányhúst, tojást, tormát, diós-mákospatkót, kalácsot vittek a templomba szentelésre. A nap első étkezését egy falat szentelt kaláccsal kezdték.  A húsvéti nagymisén kötelező volt az áldozás, olyannyira, hogy a 18. században a plébánosoknak kötelező volt jelenteniük a városi tanácsnak, kik voltak, akik nem vették magukhoz a szent ostyát.