Vác 950! Januárban az éjszakák fagyosak, a havazás is megérkezett. Hol van azonban a mai tél attól, amivel a 150 évvel ezelőtt élt váciaknak meg kellett küzdeniük? Az éjszakák valóban farkasordítóak voltak. 1888 februárjában a kisváci gazdák állatait veszélyeztette egy hatalmas farkas. Lovas rendőrök a kőhídi kocsmánál látták meg az állatot, de nem tudták leteríteni. 1893 januárjában egy egész falka lepte meg a szóri réten dolgozó favágókat. Szerencsére „nem vesztették el lélekjelenlétüket, hanem a baltákkal addig hadonásztak, mig nehány farkas orrára nem koppintottak” és a farkasok jobbnak látták, ha elszaladnak.

A hideg és nagy hó azonban munkalehetőséget is jelentett. 1901 januárjában így tudósított a Váci Hírlap: „Kővé fagyott az éjjel minden. És egész nap nem szállt följebb a hőmérő hét foknál zérus alatt. Persze kinek baj, kinek meg öröm ez. A hókaparókra jó napok virradtak. Nyolcszáz és egynéhány ember jutott keresethez…” Mekkora hó lehetett, hogy nyolcszáz és egynéhány hómunkásra volt szükség?!

A Dunát teljes egészében vastag jégpáncél borította, lehetőséget adva arra, hogy átkeljenek a túlpartra. Szalmával szórták fel az utat, és a biztonság kedvéért csapatosan jártak rajta az emberek. Jöttek-mentek az árusok is, de akadtak, akik egészen más miatt vállakoztak a veszélyes útra. Tragor Ignác írta: „Abban az időben zordonabb lehetett az éghajlatunk, mert a Duna jege gyakrabban beállt. Ilyenkor a délutáni órákban hatalmas rajokban ment át a nép a túlsó oldalon fekvő révcsárdába, hogy áldozzon a tél ritka örömének és megigya a vendéglős forralt borát.” Valószínű, hogy a kocsmáros nyerte volna a forraltborok versenyét.