- december 25-én – szinte egy időben a Váci Múzeum Egyesület megalakulásával – került a váci utcákra a Vácz és Vidéke című hetilap mutatványszáma. A lap fejlécében társadalmi, néprajzi és közgazdasági hetilapként határozta meg magát, s nyitószámában programot is adott.
„Mire való ez új lap? mikor már úgyis van kettő!… Fő feladatként a vidék anyagi és szellemi jólétének elémozdítását nevezzük meg. Váczot, mint nagy darab területen egyetlen r(endezett) t(tanácsú) várost a községeknek oly tömör koszoruja veszi körül, hogy azokat csak be nem vallott cél mellett lehet figyelmen kívül hagyni. Már pedig e községek akár városunknak, akár e községeknek geographiai elhelyezkedését, akár városunk kultúrintézményeit tekintjük: bizonyos körön belül csak Váczhoz gravitálhatnak. Ez érdekközösséget tudatossá tenni, fenn tartani és ápolni leend.. feladatunk.”
A beköszöntőben szerepel még egy fontos programpont, ami a korban egy vidéki lapnál unikális volt, ez pedig a népélet bemutatása, addig, amíg a hagyományok még élnek, így tiszta forrásból gyűjthetők. Mindez a program a felelős szerkesztő, Borbély Sándor érdeme volt.
Borbély Sándor, a Siketnéma Intézet tanára, a VME első múzeumőre, a budai állami pedagógiumban Herrmann Antal, a kiváló etnográfus tanítványa volt. Borbély maga is indíttatást érzett a néprajz műveléséhez, ismerte a nem sokkal korábban intézményesült új tudomány szakirodalmát, szakfolyóiratát, az 1890-től megjelenő Ethnographiát említi is a beharangozóban.
A Vácz és vidéke, irányítása alatt kezdetben rendszeresen közölt néprajzi tárgyú cikkeket. A szerkesztőhöz írt levelében maga Herrmann írt dicsérőleg az új lapról, s az alakuló múzeum figyelmét is felhívta a néprajz művelésére: „Azonban a tudományos érdekeket rendesen szolgáló és kulturszükségleteket tervszerűen szem előtt tartó gyűjteményeknek vidéken való szervezésénél előtérbe lépnek ezek a szempontok: mi jellemző, sajátságos az illető vidékre nézve, mi szemlélhető, érdeket keltő, mívelő, tanulságos, és minek a gyűjtése és megmentése a legsürgősebb? Mindezen tekintetekből a legelső helyen áll az illető vidék néprajza, ti. a vidék népére vonatkozó irodalom, a népélet tárgyai eredetiben, vagy ábrázolásban, illetőleg másolatban, stb. Mert minden vidéknek legjelentősebb jelensége maga a nép, ennek a megismerése az önismeret fontos módozata, tanulmányozásra elsőrendű nemzeti tudomány. „
A néprajzi vonatkozású cikkeket – bár vártak külső szerzőktől érkező írásokat is – Borbélyon kívül csak Krenedits Ferenc, és a szintén pedagógus Hercsuth Kálmán írták, illetve megjelent néhány anekdotaközlés Csík-Volecz Sándortól. Az írások témaválasztása alapján a szerzők elsősorban a szellemi néprajz iránt érdeklődtek:
– Krenedits Ferenc: Babonák, karácsonyi babonák
– Csík-Volecz Sándor: Egy dudás két csárdában (palóc anekdota)
– Borbély Sándor: A bágyoni harisnyák (anekdota)
– Csík-Volecz Sándor: Kántor uram konvenciós bora (kosdi anekdota)
– Borbély Sándor: Kriszkindli és „aranycsitkó”
– Borbély Sándor: Karácsonyi mysterium. Betlehem járás módja Váczon. (teljes folklórszöveg közlés)
– Krenedits Ferenc: Rege „Göd”-ről
– Krenedits Ferenc: A hónapok jelentősége a babonás emberek tudatában
– K(renedits Ferenc): Mikor a gólya jön (váci adattal)
– Krenedits Ferenc: A gyermekre vonatkozó babonák
– H(ercsuth) K(álmán): Az érdekes madár (matyó anekdota)
– Barkó (?): Közmondásmagyarázat
– Borbély Sándor: A körösmezei ruthének életéről I-V.
– Hercsuth Kálmán: Felvidéki tótjaink
– Hercsuth Kálmán: A felvidéki pásztorélet
– B.J. (?): A megpatkolt boszorkány (veresegyházi néprege). Ujszülöttek elcserélése
– Borbély Sándor: Erdélyből
Vácon a 19-20. század fordulóján Krenedits Ferenc néven több személyt ismerünk. A legnevesebb a piarista gimnázium volt rajztanára, a honvédemlékmű egyik megálmodója, élete végén a Siketnéma Intézet igazgatója. A cikkek megjelenési idejében azonban már 6 éve nem élt, így nehezen valószínűsíthető, hogy Borbély bárminémű megjegyzés nélkül adta volna közre volt felettese korábbi írásait. A másik azonos nevű váci személy városi pénzügyi és adóellenőr – tudományos érdeklődéséről nem tudunk. (Ugyanakkor szintén babonával foglalkozik egy másik, 1900-ban Budapesten megjelent írás Krenedits Ferenc tollából: Állatok nyelvvilága. Madarak, házi állatok, rémek és csodák felől szájról szájra szálló mondák, hitregék, mesék, bohókás történetek, hiedelmek, babonák, példabeszédek és népdalok nyomán összeállított állattörténelem. Bp., 1900.)
Herrmann Antal, aki a néprajzos szakember szemével kísérte figyelemmel a lapot, hiányolta a kellő szakmaiságot: „De hogy a szakember hasznát vehesse egy ilyen adathalmaznak, szükséges, hogy meg legyen nevezve a hely, vagy vidék, avagy az irodalmi forrás, ahol az adatok találtattak. Különösen kívánatos pedig, hogy az ilyen adatok épen az illető vidékről, egyenesen a népéletből meríttessenek…” Sajnos Herrmann ajánlásai nem mentek át a gyakorlatba, a későbbi írások is forrás feltüntetése nélkül kerültek közlésre, továbbá alig bukkan fel váci, vagy Vác környéki adat.
A hetilap 4. számában a szerkesztőség néprajzi pályázatot írt ki, melyre az alábbi témájú dolgozatokkal lehetett pályázni:
- Helyi határelnevezések és a hozzájuk fűződő magyarázatok
- A népesség (nemzetiségek, törzsek, családok hagyományai)
- Lakóház, ruházat, táplálkozás
- Különféle szokások
- Babonák
- Népköltési adatok.
A mai néprajzkutató nagy bánatára a pályázatra valószínűleg nem érkezett pályamű, az 5 darab, 10 aranyfrankos jutalom nem talált gazdára, a lapban pedig a továbbiakban nem esett szó a pályázatról, sem annak sikertelenségéről.
Hogy hogyan alakult volna a lap jövője, ha Borbély Sándor marad az élén? Sajnos nem tudhatjuk. Borbély alig másfél hónap után, 1897 februárjában megvált a Vácz és vidékétől és a múzeumtól is. A kiváló tanerő a fővárosi siketnéma-intézet vezetésére kapott megbízatást a kultuszminisztertől. Néhány korábbi cikkét még lehozták, de munkája már nem tette lehetővé, hogy passziójával, a néprajzzal a továbbiakban alaposabban foglalkozzon.
Borbély távoztával a néprajzi gyűjtés és a népélet bemutatásának gondolata évtizedekre feledésbe merült Vácon. Lapja még rövid ideig vegetált, majd 1897 végén beolvadt a Váci Közlönybe, mely átvette a VME hivatalos közlönye titulust is. De sem Tragor, sem a VME vezetőségének más tagja nem érdeklődött a néprajz iránt, így ezekben az években, évtizedekben sok, később már nem pótolható tárgy és adat ment veszendőbe.