Az elemi iskola első osztályába járt Vácott a kis Paull Aranka, amikor 1895. december 19-én megjelent Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 72039. számú rendelete, amely lehetővé tette a nők számára az egyetemi oktatásban való részvételt a bölcsészeti-, a gyógyszerészeti és az orvosi karokon. Igaz, hogy nem sikerült az eredeti célt elérni, hogy bármely karon, vagy akár a Műegyetemen is tanulhassanak nők, de hatalmas lépés volt ahhoz képest, ahogyan korábban a nők oktatásáról vélekedtek.

Az első nő, aki Magyarországon diplomát kapott Glücklich Vilma volt, aki 1896-tól mennyiségtan és természettan előadásokat hallgatott a budapesti tudományegyetemen. Diplomája megszerzése után Budapesten tanított.

Annak ellenére, hogy már tanulhattak a hölgyek, kevesen vállalkoztak rá, hogy a férfiak uralta egyetemi világba merészkedjenek. A váci lányt azonban érdekelte a körülötte lévő világ. Gondolatban, térben és időben is szeretett utazni. Nem orvos, vagy gyógyszerész akart lenni, hanem a történelem és a földrajz érdekelte.

Vácott az elemi iskola befejezését követően polgári leányiskolába járt. Ennél magasabb szintű oktatásban a lányok ekkor még nem részesülhettek a püspöki székvárosban. Az egyetemi felvételihez azonban érettségi kellett, s azt csak a gimnázium elvégzését követően tehette le. Arra, hogy „rendes tanuló” lehessen nem volt lehetőség. A váci Kegyesrendi Gimnázium azonban nem fogadott női magántanulót sem.  Így került Kolozsvárra, az ottani Kegyesrendi Gimnáziumba, ahol magántanulóként 1905-ben jó rendű érettségi vizsgát tett. Kolozsvár nyitottabb volt, vele együtt még egy másik leány is megszerezte az érettségi bizonyítványt. 1906-ban két másik bátor leánnyal együtt felvételt nyert a kolozsvári Ferenc József Egyetemre, a Természettudományi Kar földrajz szakára.

A földrajztudós, Cholnoky Jenő professzorban talált támogatóra. Az első padban ülhetett, elkülönülve a férfi hallgatóktól. 1911-ben kapta meg a diplomáját. Utána Cholnoky Jenő asszisztenseként és tanársegédeként dolgozott az egyetemen 1919-ig. A román bevonuláskor Cholnoky Budapestre menekült, sok tanárnak pedig távoznia kellett az egyetemről. Paull Aranka élete is fordulóponthoz érkezett.

Férjét, Xántus Jánost (aki nem tévesztendő össze a néprajzkutatóval), az egyetemen ismerte meg. Összekötötte őket a közös érdeklődés, majd a közös munka. Xántus János az egyetem elvégzése után Majláth Gusztáv püspök felkérésére részt vett a kolozsvári Marianum leányiskola létrehozásában, később az intézmény igazgatója is volt. A tanítás mellett földrajztudósként, geológiai és földrajzi szakíróként vált ismertté, több középiskolai tankönyvet írt.

Paull Aranka tíz évvel az egyetemről való távozása után újból dolgozni kezdett. A Marianum gimnáziumi tagozatának földrajztanára lett. A tanítás mellett számos könyv, tankönyv szerzője volt. Házasságukból egy fiú született, az ifjabb Xántus János szintén elismert földrajztudós lett.

Paull Arankát 1948-ban, 59 évesen nyugdíjazták. 1961-ben 72 évesen halt meg. Sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben található, ahol a családi sírbolt a természettudósok körében ma is nagy becsben áll. Az első váci lány, aki egyetemi diplomát szerzett, messzire jutott…