A 20. század eleji Vácon is voltak, akik nem osztották a múlt iránti lelkesedést, és nem sokra értékelték a múzeum gyűjteményét.
Kisparti János 1911-es titkári beszámolójában így írt erről:
„Sokszor fogadta afféle gúnyos mosoly a „cserepek” gyűjtőinek fáradozásait; sokan nem értették (némelyek nem akarták érteni) és nem értik a püspöki könyvtár épületében összegyűjtött „lom” fontosságát, de az előítéletektől nem befolyásolt, mindent a maga értéke szerint becsülő ember gondolkodva áll meg a gyűjteményt vizsgálva, szóba elegyedik a történeti emberrel, azzal akinek a kezenyomát látja minden tárgyon, ízlését a formákon és színeken, gondolkodását a tárgyak összeszerkesztésén, egész lelkivilágát a könyvtár poros, az időtől megtépázott könyveiben.”
Pedig az egyesület alapszabályában megfogalmazott gyűjtési stratégia nagyon korszerű volt. Valószínű, hogy az egyesület alapítói a Rómer Flóris által meghatározott gyűjteményezési irányt követték.
A múseum feladata:
a, a múlt, főleg helyi s vidéki jelentőségű geológiai, őskori, történelmi, művészeti, irodalmi, műipari s tanügyi emlékének, s maradványainak gyűjtése, megőrzése, ismertetése a közművelődés érdekében.
b, a jelenkor történelmi emlékeinek, táj és népismei adatainak, földtani leleteinek, a nyerstermékek legkitűnőbb példányainak, az ipar és a művészet remekeinek összegyűjtése, rendezése, s tanulmányozás végett való kiállítása.
E végből a gyűjtést eszközli:
- saját költségén, vétel útján,
- adományok útján, – azon kívül
- egyesületekből és testületekből tulajdonjoguk fenntartása mellett letéteményül fogadja el a tárgyakat.””
Az Egyesület 1898-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének felügyelete alá került, s ez nem csupán szakmai segítséget jelentett, hanem lehetőséget is arra, hogy a gyűjtemény fejlesztése érdekében részesülhessenek az államsegélyből. Az egyesület élt is a lehetőséggel, és mind a tárgyi gyűjteményt, mind pedig a könyvtárat gyarapította. A gyűjtemény regisztrálására 1900 májusától „Növendék napló”-t kezdtek el vezetni.
Egy 1913-ban készült kimutatás képet ad a gyűjtemény összetételéről:
- Könyvtár 4997db
- Régiségtár 2451 db
- 290 db őskori tárgy
- 14 db római kori tárgy
- 262 db középkori és újkori tárgy
- 34 db kegyeleti tárgy
- 1851 db érem
- Néprajz 17 db
- Képzőművészet 125 db
- Természettudomány 19 db
A jelenkor emlékeinek gyűjtése az első világháború idején került előtérbe. Kisparti János a VME 1914-ik évi működéséről szóló titkári beszámolójában egy hadi múzeum létrehozásának tervéről írt. „A közönség kisebb-nagyobb adományai között külön emlékezzünk meg azokról az adományokról, a melyeket a harctérről hoznak sebesültjeink, vagy a melyek valamilyen vonatkozásban vannak a háborúval. Ezekből a tárgyakból a háború után külön hadi múzeumot létesítünk. A háborúban levő váci, vagy Vácon szereplő hősök emlékét külön kötetben örökíti meg egyesületünk. Az adatgyűjtés folyamatban van.” A piarista gimnázium 1915-16-ik tanévről készült értesítőjében külön fejezetet szentel a háború hatásainak. Ebből tudható, hogy a tanárok feladata volt a háborús emléktárgyak gyűjtése, illetve az erre való buzdítás. Ezt a feladatot a Váci Múzeum Egyesülettel együttműködve, azt támogatva végezték. Vác és a VME jóval megelőzte az országos, 1917-es keltezésű háborús gyűjtési felhívásokat.
Nem könnyű ma sem meghatározni, melyek azok a jelenkori tárgyak, dokumentumok, amelyeket meg kell őriznünk a jövő számára, melyek azok, amelyek leginkább jellemzik korunkat. Az akkori jelen mára már a múlt. A letépett plakát, a fotó, a múzeumnak ajándékozott céhláda, vagy egy egyszerű szerszám is mesél arról a korról, amelyben használták, s ha nem kerül idejekorán a gyűjteménybe, mindörökre elveszhet az utókor számára.
