A múzeum korai működéséről nemcsak írásos, de képi forrásaink is vannak – a múzeum megalakulásával párhuzamosan ugyanis már megindult a fotógyűjtés is.
Csak tervben volt még a múzeum, mikor 1883. március 25-én megjelent a Váczi Közlönyben Erdősy Rezső „Fényképész és váczi birtokos polgár” felhívása, hogy a „váci múzeum részére meg óhajtja örökíteni Vácz városának jelen korban élő lakosait kor, nem, vallás és rang különbség nélkül .” Elképzelése szerint 1000 portrét készített volna el, természetesen térítésmentesen.
A következő lapszámban Kapronczay Gyula reagált a felhívásra, s lelkesen üdvözölte Erdősy tervét, mivel „merész” indítványával „Múzeum illetékesnek emeli fel a fényképészetet”. Sőt, még azt is hozzátette: „Ha meg tudunk egy nagy darab követ őrizni, mert az a kő emlékköve volt egy római, vagy vandál praetornak. Ha meg tudunk őrizni egy boldog – vagy boldogtalan költőnek, írónak sokszor fűzfa szagú, sületlen verseményes munkáját – mert – beküldetett. Ha meg tudunk őrizni egy nagy bolond mamut csontot, mert annak gazdája korábban született, mint mi. És a többi! Akkor valóban adhatnak a Múzeumok egy négyszögöl helyet beküldendő – táj, város, épületek, emberek fényképeivel telt Albumoknak. Igaz, a jelenben élő emberek alakjai még nem a régészet, de még a történelem alakjai sem. De azok lehetnek; azokká válhatnak. Mit adnánk egy szt. István, Attila, Árpád, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákóczyak stb, de még a legújabb korból is egy Kossuth Lajos, Széchenyi István, Petőfi stb. ifjúkori arcképéért?” A gyűjtés módjára, a leltározás mikéntjére is ad útmutatást a szerző: „A kivitelre nézve azonban azon hozzátételem van, miképp a megszerzett arcképek, táj, város vagy épület alakok kellő és téveszthetetlen névjegyzékkel láttassanak el; miképp azok idővel biztosan téveszthetetlenül másoltassanak le; lehetőleg a Matriczok is beküldessenek.” A váci polgárokat pedig arra buzdítja, menjenek minél többen, és örökíttessék meg magukat az utókor számára, hiszen „Századok múlva utódjának szíve melengethetik ma kép szemléleténél – mert hiszen a kép az illető arcáról visszasugárzott napsugarakból teremtődött elő!!! Szóljak még többet a fényképészetnek minden tekintetbeni fontosságáról?!!! Azt hiszem a közönség megértett, a fényképészek és a Múzeumisták megteszik kötelességüket.”
A Váczi Közlöny lapszámai tudósítottak arról, ki készíttetett magáról fotográfiát. Karcsu Antal Arzén, Vác történetírója az elsők között jelentkezett Erdősy felhívására. A róla készült fotó ma is része a múzeum gyűjteményének, így bizonyítottan az első fotóink egyike lehetett.
A Püspöki Könyvtár 3 helyiségében rendezett kiállításról készült kiadvány, a Váci Múzeum Gyűjteményeinek leíró lajstroma a múzeum történetének fontos forrása. A lajstromból a gyűjtemény fotóanyagáról is kapunk információt. Ebből tudjuk, hogy 52 db fotót állítottak ki. Nem lehet tudni, ez a teljes gyűjteményt jelentette-e, bár ezt támasztja alá az a tény, hogy – az éppen rendezés alatt álló geológiai gyűjtemény kivételével – a kiállításon valamennyi műtárgyat bemutatták. Az 52 fotóból 22 portré volt. Megtalálhatóak köztük neves egyházi személyek, politikusok, városi elöljárók, művészek és a múzeum szempontjából kiemelkedő személyek arcképei. Jellemző módon, ezek a fényképek az olajfestményekkel együtt szerepelnek, mintegy az arcképcsarnok részét alkotják. A tudatos gyűjtés is kimutatható ebben a csoportban, hiszen a képek nem csupán adományozás, hanem vétel során is a gyűjteménybe kerültek. Az 1876-os árvíz hatalmas pusztítást okozott, melyeket fotókon is dokumentáltak. A gyűjteményben 7 db fotó ábrázolta az árvízi eseményeket. Ebből 5 db Péts Ferenc, 2 db pedig Újhelyi István ajándéka volt. A készítő neve nem ismert, a lajstromban csak az ajándékozó neve szerepel. Feltehető, hogy Erdősy Rezső készítette, hiszen abban az időben dolgozott Vácott. A Karcsú portré mellett még egy, bizonyítottan Erdősy kép része a gyűjteménynek, a lebontott kántor lak képe. A helyi fényképész hölgyek; Schubert Auguszta és Kulcsár Gizella munkáit is kiállították. Kulcsár Gizella készített fotót a kiállításról is. A korszak neves fotográfusa Klösz György (1844- 1913), a magyarországi városfotózás úttörője és egyik legjelentősebb alakja – is készített felvételeket a váci székesegyházról. Ezt a 4 képet államsegélyből vásárolta meg a múzeum. A kiállított fényképek közül két reprodukció volt. Az egyik egy festményről készült, amely József főherceget ábrázolta a váci tűzoltók között. Az eredeti képet Török Ede és Lents Vilmos váci festők festették, és a Hornung kávéházban volt kiállítva. A másik reprodukció egy metszetről készült és Vác 15. századbeli távlati képét ábrázolja. A fénykép Tragor: Vác vára és képei kötetéhez készült. Érdekes, hogy a korszak egyik meghatározó fényképészének, Regetzky Ferencnek fotóit ekkor még nem találjuk a képek között.
A korai múzeumi szakemberek által begyűjtött fotók nem csupán kiemelten fontos források városról, a város életéről, és a múzeumról, de mutatják azt is, hogy a fotóban rejlő dokumentatív értéket már a múzeumalapítók is felismerték.
A legkorábban múzeumba került Erdősy-portréfotók – a Karcsú Antal Arzént ábrázolón kívül – sajnos elvesztek, vagy megsemmisültek.
