A tudatos, tervezett gyűjteménygyarapítást tette lehetővé a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségéhez való tartozás, mivel így folyamodhatott a múzeumot fenntartó Váci Múzeum Egyesület államsegélyért. Államsegélyből nagy értékű műtárgyakat vásárolhattak. A gyűjteménybe így kerülhettek be többek között a 18-19. századi váci órásmesterek által készített órák.

Vácott főként német területekről betelepült órásmesterek dolgoztak. A Tragor Ignác Múzeum őriz néhány különösen míves szekrényórát, melyek helyi műhelyekben készültek. Az óragyűjtemény különleges darabja a 19. század második felében készült biedermeier zenélő képóra. A zenélő képórák a 19. század közepétől terjedtek el a polgári lakáskultúrában. Elkészítésük több mester összehangolt munkáját igényelte. Más festette a képet, készítette a díszes keretet és a zenélő szerkezetet. Az órásmester volt az, aki a darabokat összeillesztette, és a zenélő szerkezetet az óraszerkezettel összekapcsolta.

A zenélő képóra fémlapját egy Vácról készült olajfestmény díszíti. A kép eredetije – a leíró lajstrom meghatározása szerint – „az a kőnyomat, melyet Kubinyi-Vachot: Magyarország és Erdély képekben című 1853. évben megjelent művében „Vácz és a váczi népviselet” címen mutat be.” Tragor Ignác szerint az óra az 1850-es években készült. A keret oromzatába illeszkedik az óraszerkezet, amelyhez a zenélő doboz csatlakozott. Négy zenedarabot – a Rákóczi indulót és három magyar népdalt – játszott az óra. A zenedoboz hangzófésűvel és tűhengerrel működött. Ezt a típust a 18. századtól a 19. század végéig készítették és használták, s alkalmasak voltak több zeneszám lejátszására is.