A koronavírus járvány kapcsán a szakemberek folyamatosan hangsúlyozzák a higiéniai normák betartásának fontosságát. Forró Katalin írásából kiderül, hogyan tisztálkodtak a 19. században…
A 19. század második felében vált tudatossá a városi polgárság körében a higiéniás normák követése. Elsősorban az otthon, és a ruházat tisztán tartása volt a fontos, a testi higiéniáról nem sok szó esett. A tisztálkodás főként a látható testtájakra korlátozódott. A hálószobában, a mosdószekrényen lévő porcelán, vagy keménycserép mosdótálban reggelente hideg, esténként meleg vízben a kezet, arcot, nyakat, hónaljat mosták meg. A konyhában felállított fadézsát, vagy lemezkádat ritkábban töltötték tele vízzel, bár akkor egymás után az egész család ugyanazt az egy fürdővizet használta.
A higiénia az egészséges életmód részeként a század végén a tanagyagba is bekerült. A népiskolákban még csak egyes olvasmányok foglalkoztak a témával, a középiskolákban már önálló tantárggyá vált az egészségtan. A lakásokban, a városi családi házakban már megjelentek a fürdőszobák. A Váci Hírlapban 1910 áprilisában jelent meg egy hirdetés, amelyben a tulajdonos eladásra szánt négyszobás deákvári házának egyik előnyeként említi a fürdőszobát. A fürdőszobák azonban még kivételnek számítottak a városban, és a használatuk sem volt igazán gyakori. Elterjedésüket a vízvezeték és a csatornahálózat kiépítése segítette. Vácott 1928. október 28-án került sor a Vízmű ünnepélyes átadására.
Akinek nem volt lehetősége az otthoni kádfürdőzésre, megtehette ezt a városi fürdőben. A Mária Terézia rakparton – a mai Liszt Ferenc sétányon – várta vendégeit a „Sanitas” fürdő. Reggel 10-től este 8-ig vehették igénybe a kádfürdőt, és a harmadába kerülő zuhanyfürdőt.
A városi polgárok a mosakodáshoz használt a szappant nem otthon készítették. Jellegzetes városi iparnak számított a szappanosság, s a szappan árát árszabások rögzítették. A céhek megszüntetését követően a szappangyártás kisipari keretek között folyt. A váci szappanosok közül Schmidl Márk műhelye volt a legnagyobb, 6 munkást foglalkoztatott. Nem tudták azonban felvenni a versenyt a finomabb pipereszappanok gyártóival. A helyi lapok hirdetéseiből ismerjük a váciak által legkedveltebb márkákat, a Schicht-féle szarvas, vagy kulcs emblémával ellátott szappant, a szeplők eltávolítására is alkalmas Steckenpferd-féle liliomtej szappant, vagy a ’30-as években divatba jött LUX szappant. A pipereszappanokat drogériákban vagy gyógyszertárakban lehetett beszerezni.
A fogápolás elterjedésével megjelentek a fogporok, fogpépek, fogszappanok és a szájvizek. A század elején a Dentol és a Kalodont márkák voltak a legdivatosabbak, amelyeket Vácott Ursziny Arnold gyógyszertárában vásárolhattak meg. A ’30-as években a helyi közönséget is meghódította az Odol. A Schumacher drogériában az Odol fogpor és szájvíz mellett a hajat fényessé és puhává tevő Pixavon sampon is kapható volt. A haj ápolása már nem csupán a fodrászatok privilégiuma volt.
A férfiak tisztálkodásának része volt a borotválkozás. A borbélyműhelyek és a városi fürdő szolgáltatásai között is szerepelt a borotválás, de a borbély házhoz is ment. A rendszeres borotválás az úri megjelenés feltétele volt.
