Míg a 18. században a pestis, a 19. században a kolera, addig 20. század elején a spanyolnátha járvány követelte több millió ember halálát. Többen haltak meg a fertőzés következtében fellépő tüdő-, illetve mellhártyagyulladásban, mint az első világháború alatt a frontokon. Forró Katalin írása.
Magyarországot a járvány második hulláma érte el. A spanyolnátha, vagy spanyolinfluenza más volt, mint a „hagyományos” frontokról érkező járványok, a kolera, a tífusz, a TBC vagy akár trachoma. Könnyű náthával kezdődött, majd megjelentek a tüdőgyulladás tünetei, és a beteg nagyon gyorsan elérte a betegség végső fázisát. Nem csupán az idős, legyengült, vagy más, akut betegségben szenvedők eshettek a járvány áldozatául, hanem erős, jó fizikumú emberek is. A gyógyítást nehezítette – a háború miatti – gyógyszer-, és orvoshiány.
Hogyan jelentkezett a betegség Vácott, és hogyan védekeztek ellene?
Míg a kései kolerajárványok már hangos sajtóvisszhangot kaptak, folyamatosan cikkeztek a vírusról, és a védekezés módjáról, addig meglepően kevés információ jelent meg a spanyolnátháról, és azok sem vezércikkekben. Úgy tűnhet, hogy mind országosan, mind a helyiek számára más információ, a helyi politikai-, gazdasági élet nyomon követése fontosabb volt, mint a járvány. Ez részben igaz is lehetett, hiszen a háborús veszteség, a frontokról hazatérő katonák, az áruhiány okot adott az aggodalomra. Ugyanakkor az is igaz, hogy – talán az amúgy is feszült helyzet további fokozását elkerülendő – kezdetben a fővárosi lapok sem szenteltek komoly figyelmet a járványnak, és igyekeztek elbagatellizálni azt.
- szeptember 8-án a Váczi Hírlapban jelent meg az első hír a spanyolnátháról. A 35 éves acsai körorvos – aki egyébként a cikkíró szerint „erős, robusztus ember volt”– a hét elején megbetegedett, s néhány nap alatt a tüdőgyulladásban meghalt.
Az október 6-i, vasárnapi lapszámban már azt olvashatták a váciak, hogy a polgármester a tiszti főorvos javaslatára bizonytalan időre bezáratta az iskolákat. Ugyanakkor a helyzet súlyosságát mérséklendő a cikkíró megjegyezte, hogy „a spanyol nátha városunkban ezideig enyhe lefolyású, bár voltak halállal végződő súlyosabb esetek is.” Ugyan az iskolákat bezárták, de működtek a mozik.
Október 17-én a Váczi Közlöny számolt be részletesen Kökény Ferenc tanító 26 éves fiának, Kökény Lászlónak a haláláról, amelyet szintén a spanyolnátha következtében fellépő tüdőgyulladás okozott.
A bizonytalanság – vagy a bizonytalan helyzet kihasználása – lehetőséget jelentett több, nem hagyományos gyógymód alkalmazásának népszerűsítésére. október 24-én a Váczi Hírlap egy olvasója is ajánlott egy biztosnak tűnő szert. „A fővárosi lapok megírták, hogy Leitner Fülöp dr. kolozsvári egyetemi tanársegéd nagy sikerrel gyógyítja a spanyol betegséget úgy, hogy egy ezrelékes szublimát oldatból három milligrammot fecskendez a beteg vérébe. Ugyanezt a gyógymódot Bognár Dénesné dr. budapesti orvosnő is nagy sikerrel alkalmazta.
Nem akarunk belekontárkodni orvosaink lelkiismeretes és hozzáértő munkájába. Csak megemlítjük, hogy Leitner dr. gyógymódja megérdemli, hogy reá a mi orvosaink figyelmét külön is felhívjuk. Mert hiszen oly ijesztően pusztít a járvány, hogy nem szabad kísérlet nélkül hagyni oly gyógymódot, melyet szaktudósok sikerrel kipróbáltak és alkalmaznak. Sok aggódó nevében kérjük a váci orvosi kart, próbálják ki Leitner dr. módszerét, vagy ha már ezt megtették, a szenvedő közönség megnyugtatására nyilatkozzanak róla, világosítsák fel a közönséget, hogy mit tegyen, miként védekezzék. Az ügy nagy fontossága megérdemli, hogy sokat és mélyrehatóan foglalkozzanak orvosaink a mostani romboló járvány mivoltával, valamint ismert ellenszereivel, és ezekről tájékoztassák az aggódó közönséget, mely – sajnos – a járvány miatt kezdi bizalmát veszteni a modern orvostudomány nagy eredményei iránt is. A közönségnek nem félni, hanem okosan védekeznie kell.”
Október 26-án a közegészségügyi bizottság – melynek elnöke Bucsek István kanonok, helyettese Ivánka Pál főszolgabíró volt – tekintettel a spanyolnátha járványra, járványbizottsággá alakult át.
Míg a Váczi Hírlap hallgatott, a Váczi Közlönyben megjelent egy tájékoztatás a járványról és a védekezés módjáról. „Ez a modern nevű influenza-féle betegség a múlt hetekben fenyegetőleg lépett fel a városban. Sok eset enyhe volt ugyan, de súlyosabbak is fordultak elő, melyek halállal végződtek. Mindenképpen megokolt tehát, hogy lakosságunk a bajjal szemben óvatos legyen. Ez ügyben a vármegye egészségügyi bizottsága ülést tartott, melynek határozatai alapján a váczi járványbizottság sürgősen felhívást fog a lakossághoz intézni. A tisztaság és vigyázat a legfőbb óvszerek. A ragály érintkezés és a tüdő váladékának útján terjed. Tartózkodni kell tehát a sűrű csoportosulástól mulatóhelyeken, temetések vagy bármilyen néven nevezendő alkalommal, kivált tüdőbajosok köhögésétől, szintúgy a járványba esett betegekkel való érintkezéstől, azok látogatásától. A száj és a kezek gyakorta tisztítandók, különösen étkezés előtt. Figyelni kell, hogy a lakások, munkahelyiségek, vendéglők és egyéb gyülekező helyek gyakorta szellőzve legyenek. Előforduló esetekben pedig késedelem nélkül orvost kell igénybe venni. A váczi bizottság intézkedni fog, hogy a gyógyszertárak nyitva legyenek, a népes gyülekezések betiltassanak, a mulatóhelyeket korábban bezárják, a temetéseknél eddigelé használt ravatalozást korlátozza, a fertőtlenítést szigorúbban elrendeli, s a lakosságot minden tekintetben óvatosságra inti. Az összes lelkészekhez pedig kérelmet intéz, hogy a híveket a szószékről is vigyázatra intsék. A felhívást a közönség kiváló figyelmébe ajánljuk.”
November közepére úgy tűnt, túl vannak a nehezén. dr. Hörl Péter tiszti főorvos jelentésében arról számolt be, hogy jelentősen csökkent a betegek száma, és javasolja az iskolák megnyitását. „A bizottság abban állapodott meg, hogy az összes iskolák megnyitását f. hó 18-ra, a mozikét pedig előző vasárnap délutánra véleményezi azzal, hogy a mozik este 9 órakor bezárandók, s előadások közben alapos szellőztetés teljesítendő. A hatóság által elrendelt többi intézkedések továbbra is érvényben maradnak. A bizottság eme javaslatát a közigazgatási felsőbbség elé terjeszti, és mint járványbizottság feloszlik.”
Az iskolák azonban csak rövid időre nyitottak ki. A Váczi Hírlap december 1-i száma a betegség újbóli megjelenéséről ír. Egy hét alatt tizenketten haltak meg. „Ilyen nagy halálozás még eddig nem fordult elő. A megnyitott iskolákban is 40-50 tanuló hiányzik, százan is fekszenek a veszedelmes spanyolban, megfontolandó tehát, hogy az iskolák bezárását nem kell-e újra elrendelni, miként azt Budapesten tették. A járványbizottságnak erélyes intézkedéseire van szükség!”
Januárra valóban alábbhagyott a járvány. A váci róm. kat. iskolaszék elhatározta, hogy január 7-én összes népiskoláit megnyitja, „miután van fűtőanyagja és a spanyoljárvány is lényegesen alábbhagyott a városban”. Február végétől vasárnaponként már nem volt nyitva az összes váci gyógyszertár, elegendő volt az ügyeletes gyógyszertárak nyitva tartása.
A képen Dr. Hörl Péter városi tisztiorvos