Szent Mihály a boroshordón. Az évszázadok során leginkább a szőlőművelés jellemezte Vác mezőgazdaságát, ennek máig ránk maradt emlékei a belváros középkori pincéi, amelyek a városkörnyéki szőlőhegyeken megtermelt, nagy mennyiségű bor tárolására szolgáltak.
A város egészen a 19. század második feléig nevezetes volt kiváló boráról, amely messze földre – Lengyelországba, Erdélybe – is eljutott. A lakosság jelentős része kizárólag szőlőműveléssel foglalkozott. A virágzó szőlő- és bortermelésnek a filoxéra (szőlőtetű) vetett véget. A 19. század végén a váci szőlők jelentős része kipusztult. A területet a 20. század első felétől újratelepítették, a filoxérának ellenálló, jellemzően amerikai szőlőfajtákkal - de korábbi nagyságát és jelentőségét a szőlőtermesztés nem érte el.
A néprajzi gyűjtemény egyik, 18-19. század fordulójáról származó, szőlővel/borral kapcsolatos emléke az ördögöt legyőző Szent Mihályt ábrázoló boroshordó fenékfaragvány, amely a 20. század elején került a múzeum gyűjteményébe, Horváth József váci pintér (kádár) ajándékaként.
