Tüdős Klára a két világháború közötti magyar divattörténet legjelesebb képviselője. Nem csupán iparművészeti tanulmányokat folytatott, de kutatta és tanulmányozta a népművészetet is. Ő alkotta meg a díszmagyar egyszerűbb, polgáribb változatát. Ez vált a hivatalos nemzeti ünnepi viseletté. A népművészet elemeit emelte át a polgári viseletbe, azonban ügyelt arra, hogy az általa tervezett ruhák ne legyenek jelmezszerűek. „A ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre…” volt a mottója. 1937-44 között működtette a Pántlika Szalont, s az itt készült ruhákat a Corvin áruház forgalmazta. 1971-ben egy akkor gyakornokként itt dolgozó néprajzos úgy találta, hogy múzeum gyűjteményében lévő, adatok nélküli sárközi hímzéssel díszített ruha népviselet. A női öltözet azonban nem népviselet, hanem egy eredeti, jeles alkalomra készült Tüdős Klára modell, amit a benne lévő márkajelzés is tanúsít. Azt sajnos nem tudjuk, Vácon ki és milyen alkalommal viselte...

A női ünnepi viselet „párja” 1998-ban került be a múzeum történeti gyűjteményébe. A váci ajándékozó „bocskaija” Tüdős Klára terveit lemásolva helyi szabóműhelyben készülhetett. Így vált teljessé a két világháború közötti időszak „polgári” ünnepi viselete.

Zsindelyné Tüdős Klára népi ihletésű viseletei megtalálhatók az Iparművészeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeumban és a debreceni Déri Múzeumban is.