A legenda szerint Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Nepomuk) helységben született 1340 körül, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányainak befejezése után - annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott - gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Miután pappá szentelték, nemsokára prágai kanonok és érseki helyettes lett. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király bajor felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Vencel gyanakodott a nejére, így és azt követelte Jánostól, hogy elárulja neki, mit gyónt a királyné. János a gyónási titok szentségére hivatkozva megtagadta a király kívánságát. A király azt is nehezményezte, hogy egy apátválasztást a király tudta nélkül, mint érseki helyettes megerősített. IV. Vencel mindezért elfogatta, megkínoztatta és 1383. május 16-án a Moldva folyóba dobatta Jánost. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák. A prágai Szent Vid-székesegyházban temették el.  Már életében szentként tisztelték. Kultuszát a barokkban a jezsuiták karolták fel, de a népi jámborság is hamar megkedvelte. 1719-ben, amikor sírját felnyitották, nyelvét teljesen ép állapotban találták meg. Szentté avatási eljárását 1729-ben, XIII. Benedek pápa alatt fejezték be, miután tisztelete a huszita mozgalom és a harmincéves háború megpróbáltatásai alatt is egyre nőtt. Az eljárásban fontos szerepet játszott a cseh jezsuitáknál, majd Prágában tanult Althann Mihály Frigyes 1718-ban kinevezett váci püspök, 1720-tól bíboros és nápolyi alkirály. Nepomuki Szent János a Habsburg-birodalom összbirodalmi, dinasztikus szentje lett.

Nepomuki János szobra ott áll a prágai Károly-hídon, további hidak ezrein. Kultusza háttérbe szorította a középkori „vizes” szentek – a vihart lecsendesítő Szent Miklós (vízen járók, hajósok) és a forgó kerékkel kivégzett Szent Katalin (vízimolnárok) - tiszteletét. A Szent Miklós tiszteletére épült váci templomnak mára már az emléke is elenyészett, lebontása előtt már csak „Rossztemplom” néven emlegették. A Duna ezen szakaszán Ipolydamásd, Szob, Zebegény, Kismaros, Dunabogdány, Kisoroszi lakossága emelt Nepomuki Szent János tiszteletére szobrot, illetve kápolnát. Vácon több emléke is látható: a Gombás patak hídján (Bechert József alkotása), a Püspöki palota kertjében, illetve a révnél is áll szobra. Ez utóbbi hányatott sorsú szobor eredetije Migazzi püspök 1889-ben lebontott hídján állt, a híd elbontása után került a rév lejáratához, ahol a Duna áradása többször súlyos károkat okozott a magára nem vigyázó szent szobrában. Nepomuki alakja nem hiányzik a Szentháromság szoborcsoportról sem. Würth Ferenc kanonok pedig, tisztelete jeléül az általa építtetett Nagypréposti palota homlokzatára helyeztette el a szent félalakos szobrát.

Váci kultuszára utal, hogy a domonkos kripta leletanyagában is felbukkantak Nepomuki Szent Jánoshoz köthető szakrális tárgyak (rózsafüzér érem, ereklye).

Nepomuki Szent János névünnepén májusban a hajósok, hajóvontatók, vízimolnárok a védőszentjüket ünnepelték. Szentendrén a Pap szigetnél égő szalmakoszorúkat engedtek a vízre, ők is leeveztek kivilágított ladikon az alsó forgóig. Ott ökörsütés, nagy mulatság volt. Vácon Nepomuki Szent János névnapjának előestéjén a vízimolnárok, hajósok és halászok is vízre szálltak. A vízimalmok csillag alakú gyertyás díszkivilágítást kaptak, sötétedés után pedig a molnárok és hajósok lampionokkal kivilágított ladikokon lecsorogtak a Buki-szigettől a révig. Az ott álló Nepomuki szobrot végül virágfüzérrel díszítették, majd zenés-táncos mulatság vette kezdetét - ez volt a „Jánoseresztés”, amit tekinthetünk egy sajátos, dunai körmenetnek is. A szokás Pesten, Baján, Mohácson is ismert volt.