A nyarat el sem tudjuk képzelni finom, hűsítő fagylalt nélkül. Hazánkban először – itáliai felesége révén - Mátyás király asztalára került jeges édesség. A török hódoltság korában aztán mozgóárusok kínálták a mai fagylalthoz hasonló hideg mézízű sörbetet. A 18. században – osztrák közvetítéssel – már a polgárok is megkóstolhatták a „hideg nyalatot”, azaz a fagylaltot.  A 19. század utolsó negyedében már Vácott is élvezhették a fagylaltozás örömét.

1885-ben jelent meg az első hirdetés, melyben a Neumann kávéház ajánlotta a fagylaltját. Nem volt ez egyedi jelenség, hazánkban a kávéházak kínálatában szerepelt fagylalt is. Természetesen később már a cukrászdákban is árusították, s a „hűselő”-ben, majd később a kerthelyiségekben kecses kelyhekből kanalazhatták a hideg finomságot a vendégek.

1895-ben jelent meg az első mozgóárus a városban. Balavcse Miklós az Oszmán Birodalom szülötte volt. Álítólag gyerek korában sokat hallott Magyarországról, és úgy tudta, hogy itt bizony nagyon drága a fagylalt. Felkerekedett hát, és meg sem állt Vácig, ahol kiváltotta az iparengedélyt, és kétkerekű targoncájáról árusította a fagylaltját. A diákok – akik körében hamar népszerűségre tett szert – „gyalogcukrász”-nak nevezték el. Mivel a "spanyol tekercs", azaz a tölcsér csak 1903-as szabadalmaztatása után terjedt el, a gyalogcukrász egy egyszerű, Törökországban bevett módját választotta a fagylalt átadásának:

„Balavcse az apró népségnek már is kedvence, kik útját állják az utcákon, egy krajcárt nyomnak markába és kitátják előtte a szájukat. Ő pedig rideg müzülman fatalizmussal a fagylaltlapátról egy krajcár árut gördít a kitátott torkokba.”

1911-ben három olasz fagylaltos érkezett Vácra, hogy tavasztól őszig a Széchenyi utcában, a főtéren és a korzón árusítsák a krémes fagylaltjukat, így keresve meg a télire valót. A háromból kettő a következő évben is visszatért. Luigi, a harmadik, a legfiatalabb és legkedveltebb - akit a gyerekek csak Lajos bácsinak hívtak – a következő évben már nem jöhetett, mert katonaként a líbiai orosz-török háborúban, a Tripoli környéki harcokban megsebesült.

A ’30-as években „Fiumei Augusztó” kapott iparengedélyt arra, hogy a Széchenyi utcában dolgozzon. Ez azonban már egy újabb történet….

(Képeink ezúttal korabeli illusztrációk, az első váci fagylaltosokról nem készült, vagy maradt fenn ábrázolás)