A 19. század utolsó negyedétől a város vigalmi központja a mai Kossuth tér volt. Itt állt a Csillag fogadó, amely a váci kaszinónak is helyet adott. Vele szemben két kávéház működött. A tér Káptalan utca felőli részén fogadta a vendégeket a Kis Sörház, s vele átellenben, a sarki épület Káptalan utca felőli részén a Rostetter cukrászda ígért békésebb, édes szórakozást.

A hazai cukrászipar fellendítésében nagy szerepet játszottak a Svájcból érkezett cukrászok (gondoljunk csak Gerbeaud Emilre…). Finom, piskótaszerű édes mandulás süteményeik hamar népszerűvé váltak, a „mandoletti” kezdetben nem csupán egy sütemény neve volt, de a cukrászdák korai elnevezése is.

Rostetter Keresztély is Svájcból érkezett Vácra családjával, hogy Vácott cukrászdát működtessen. 1873-ban nyitotta meg kávéházát és cukrászdáját a Kossuth tér és Káptalan utca sarkán, ahol „alkalmi sütemények, mákos, diós patkók, teasütemények” kerültek a pultba, a legkiválóbb minőségben. Az egyre népszerűbb üzletek sok munkát adtak, ami egy idő után már tarthatatlanná vált, ezért 1884-től a térre nyíló kávéházát bérbe adta, és saját kezelésben már csak a cukrászdát működtette. 1889-ben átépítette, korszerűsítette a cukrászdáját.  „Ez uj helyiség úgy eleganczia és csin, mint kényelem tekintetében valóban a még fokozottabb igényeknek is megfelel. A hölgy közönség kényelmére egy külön díszes helyiség van berendezve.”

1891-ben, sikerei csúcsán kérte a honosítást, s lett – mai szóval élve – magyar állampolgár.

Rostetter Keresztély 1895-ben hunyt el, a cukrászdát az özvegye és egyik fia, Krisztián - aki a híres pesti cukrásznál, Kugler Henriknél tanult - vitte tovább. Ekkor derült ki, hogy az idős Rostetter elfelejtkezett – egyébként már Vácott született - gyermekei honfiúsításáról, s ezt gyorsan rendezni kellett.  A család leszármazottai Vác megbecsült polgárai lettek.