2021. április 11., vasárnap   Leó és Szaniszló napja


A 19. században közkedvelt népies műzene, a sírva vigadás legnagyobb mesterei a cigányzenészek voltak, Váchoz több nevezetes prímás, zenész kötődött. A 19. század első név szerint ismert váci prímása Csámpai Pista volt, aki rendszeres meghívott volt a környékbeli birtokosok jeles mulatságain – bálokon, esküvőkön, névnapi ünnepségeken. De voltak, akik országos, sőt nemzetközi hírnévre tettek szert.

Rácz Pál nem Vácon, hanem Nógrád megyében született, de egy gyilkosságban való közreműködés miatt menekülnie kellett. Hogy elkerülje a törvényt, katonának állt, hosszú éveket töltött Itáliában, ahol állítólag sok kalandban is része volt. Ezredbeli társaiból hamarosan cigányzenekart szervezett. 18 év szolgálat után kérte elbocsátását a seregből, megnősült, egy vagyonos milánói lányt vett feleségül. 1862-ben (miután a hozomány elfogyott) hazatért Magyarországra és Vácon telepedett le. Hamarosan olyan nagy sikere lett, hogy Pestre költözött, mint immár Magyarország legnépszerűbb prímása. Sokat koncertezett külföldön is. Vácon nem sokat időzött, de a város zeneéletére mégis jelentős hatással volt, mivel ő karolta fel Banda Marcit.

Banda Marci 1847-ben Vácon született, zenész családban. Klarinétos apja Bihari János bandájának tagja volt, de korán meghalt. A fiú 8 évesen teljesen árvaságra jutott, évekig épp, hogy megélt, amikor Rácz Pál felfedezte. Tanította, bevette a bandájába, nemsokára helyettes prímás lett. 1867-ben a környékbeli nógrádi birtokosok anyagi támogatásával önállósodott, saját bandát alapított, megnősült. Az 1880-as évekig jól ment a sora, sokfelé hívták, minden váci kávéházban fellépett, de muzsikált József főhercegnek, Erzsébet királynénak és Rudolf trónörökösnek is. A filoxéra pusztítása nyomán sok birtokos elszegényedett, csökkent a mulatozásra való kedv, így került Banda Marci Budapestre, ahol kávéházakban, szállodákban játszott zenekarával. Az egyik legnagyobb rajongója a világhírű gordonkaművész, Pablo Casals volt, aki ha Budapesten koncertezett (1910-1914 között gyakori vendég volt), beszállt a bandába. 1912-ben díszelőadással ünnepelte pályafutása 50. évfordulóját. Addigra mindent elért, amit ezen a pályán lehetett, szakmai sikereket, aranyérmeket, babérkoszorúkat, a hallgatóság feltétlen szeretetét. 1913-ban Ferenc József a „magyar zene művelése és fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül” arany érdemkereszttel tüntette ki. Zenekarával sokat koncertezett külföldön is, mindenütt nagy sikert aratva. Felesége halála után búskomorságba esett, a zenekart legkisebb fia vitte tovább. Ekkor már a zene mellett inkább egy másik szenvedély kerítette hatalmába – a lóverseny. Sok pénzt veszített, így egyre gyakrabban járt ki a Hattyú utcai házába. Végül hazajött meghalni, 1924-ben itt hunyt el. A zenei hagyományokat legidősebb fia, a cimbalomművész Ede, és a legfiatalabb, az ifjabb Banda Marci, aki szintén neves prímás lett, vitték tovább. Banda Marcit a magyar nóta legkiválóbb tolmácsolójának tartották, virtuozitása, a lélekig ható előadásmódja több korabeli írót, költőt is megihletett. „Szívhez szólóan, mély bensőséggel, nemes egyszerűséggel játsza a szomorú nótát, a vigat meg betyáros tűzzel, frissen és pattogóan, de minden cifraság nélkül s igazán átérezve.” Az ő játékát is meghallgathatjuk néhány régi gramofonfelvételről (gramofononline.hu).

A Vendéglősök lapjában megjelent nekrológjában így méltatták:

„Banda Marci meghalt. A száraz hegedű megtépett húrja utoljára sirt fel, azután elnémult. Idősebb Banda Marci, az ősrégi tisztes magyar cigánydinasztia feje rendesen tempós nyugalommal letette álla alól a hegedűt, amelyen nem zendülnek fel már többé uj dalok. A régi Budapestnek, a borongó ködbe tovatűnt magyar fővárosnak hires-neves cigánya volt. Szomszédságban, Vácott született, de csakhamar felköltözött és azután itt maradt. Nem tudott elmenni, csak olykor-olykor rövid időre, mert szive összenőtt az ifjú bontakozó város szivével: A magyar úri társasággal. Sok év előtt az Andrássy-uton a „Budapest“ kávékázban muzsikált. Csodálatos melódiákat csalt elő hegedűjéből, amely kezében bűvös szerszámmá varázsolódott. Hire ment az országban, hogy csodahegedü sir minden este az Andrássy-uton a hatvanas évek bus nótázása hangzott fel panaszosan a fülledt kávéházban, ahol Banda A'larci kedvéért napos vendég volt a gentri, és a polgár. Banda Marci cigány volt, muzsikáját mégis egy európai müvészlelke ihlette meg. Alig-alig cifrázott, cigánykodott.

A cigány Banda Marci arisztokrata elveket vallott. Talán tudta, hogy muzsikáját értéke szerint csak a született ur méltányolhatja. Barátság fűzte az urakhoz, akiket megbecsült és akik megbecsülték őt. De kitüntette barátságával a kikönyökölt kabátos, örökös pillanatnyi pénzzavarban szenvedő jogászifjut is, akit behívott a kávéházba s külön elringatott muzsikájával. Ö ingyen is szívesen muzsikált annak, akin észrevette, hogy szereti a nótát. De lenézte a parvenü gőggel adott pénzét. Banda Marci nem imádta az aranyat. Sok ideig a Metropol-szálló éttermébe csalogatta arany húrjával a magyar nóta szerelmeseit, nagy idők — nagy embereit. Sokat muzsikált az elhunyt Pósa Lajosnak a gyermekek nagy költőfejedelmének Pósa bácsinak, akit sokszor könnyekig meghatott, amikor az ő verseire zenésitett Dankó-, Lányi-dalokat muzsikálta.

Meg is énekelte Pósa egy versében a következőképen :

Banda Marci sötét az ég beborult . . .

Huzz valami nagyon búsat, szomorút,

Sírjon, sírjon a nótája

Ezer áldás szálljon rája,

Banda Marci huzz valami szomorút.

Az utóbbi években az Öreg Banda Marci sehol sem találta helyét a fővárosban, megöregedett, megrokkant kezében már megremegett a vonó.

Hazament Vácra meghalni, abba a házba, ahol 1847. október 23-án született. Idősebb Banda Marci szülőházában halt meg december 29-én délután félötkor. Szilveszter napja kora délután elhallgatott a cigánymuzsika a kávéházakban. A cigányzenekarok Vácra utaztak, ahol szerdán délután temették el a magyar nóta és a régi Pest halottját. A temetését Krakker Kálmán polgármester rendezte. A Rókus kápolnába felállított ravatalt, koszorúk és virágok borították el. A gyászszertartás után fáklyafénynél felzendült valamennyi cigányprímás hegedűje és úgy temették szülőföldje temetőjébe a családi sírboltba.”

Kapcsolódik Banda Marcihoz Váci Kiss Lajos munkássága is. Régi váci zenészcsaládból származott, már 14 éves korában a saját bandája prímása volt, Banda Marci egyik lányát vette feleségül. Említésre méltó még Duli Kiss Károly prímás, aki az I. világháborúban IV. Károlynak is adott hangversenyt, Lovászi Feri prímás, Szőllősi Béla cimbalmos, aki régi fegyvereket és pipákat gyűjtött, emellett cimbalomórákat adott úri családok gyerekeinek, Csámpai Sándor és a Csámpai család több tagja.


Mellékelt képek:
Térkép Eseménytár Galéria Partnerek Hírlevél
<< 2021 Április >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
29303101020304
05060708091011
12131415161718
19202122232425
26272829300102

instagram.com

vac.hu

20 éves nka


A Tragor Ignác Múzeum honlapja • Grafikai tervezés: Arcus Stúdió • Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
A weblap Várady Róbert: Cyber térben (2008) című festménye felhasználásával készült.