2021. április 11., vasárnap   Leó és Szaniszló napja


Vác a 19. században több zeneszerzőt is adott az országnak. Pikéthy Tibor és Wolkóber János nevét még ismerik Vácon, de sokuknak ma már az emléke sem maradt fenn, miközben dalaikat még ma is éneklik, játsszák. Pikéthyről ezúttal nem esik szó – működése jórészt túlmutat a korszakon, inkább az elfeledettek, vagy kevésbé ismertek bemutatása a cél. Mivel sokféle zenei műfajban alkottak (a magyar nótától az egyházi zeneművekig), munkásságuk nem hasonlítható össze.

Az elfeledettek közé tartozik Fortuner/Várföldi Elek, a Nemzeti Színház volt színésze, későbbi váci postamester is. A műkedvelő színjátszás iránti rajongásáról már esett szó a váci színházi életet bemutató blogbejegyzésünkben. Emellett rendszeresen szervezett a városban hangversenyeket is, dalszerzőként pedig a saját korában országos ismertségnek örvendett. Petőfi: Mi volt nekem a szerelem című versére írt műve a Budai Dalárda egyik kedvelt száma volt. A házunk előtt mennek el a huszárok című közismert katonanóta kórusátirata is az ő munkája volt.

Az Ulrich családban apáról fiúra öröklődött a zene szeretete és a karmesterpálca. Ulrich Károly apja halála után már 13 évesen, 1838-tól helyettes karmesterként működött a székesegyház kórusában. Zenei képzését a piarista gimnáziumban kapta, majd a tanítóképző elvégzése után karmesterként, zenetanárként működött szülővárosban, zenei tankönyvet is írt.  Emellett 12 misét, és 34 egyéb egyházzenei művet írt (graduálét és offertóriumot). Legismertebb műve mégsem egyházzene, hanem az 1848-ban szerzett Váci nemzetőr induló. 1881-ben bekövetkezett halála után a székesegyházi karnagyi feladatait szintén Károly nevű fia vette át, aki 1912-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig töltötte be a hivatalt, emellett zenetanítással is foglalkozott.

Taritzky Ferenc nem Vác szülötte volt, de pályája 25 éven át a városhoz kötötte. 1869-ben került a siketnémák intézetébe, ahol pályafutása során több pedagógiai-módszertani tankönyvet is írt. A Váci dalkör egyik szervezője volt, de az országban elsők között alapított vegyeskart is. A Dalkör karnagyaként több országos kórustalálkozón vezényelte a váci dalosokat. Emellett a székesegyházi kórus szólistájaként gyakran csillogtatta szép tenorját, és több hangszeren is játszott, főként kamarazenei együttesekben. Vác lakossága hírlapszerkesztőként, míg az országos zeneértő közönség zenei szaklapok munkatársaként ismerhette. Tragor feljegyezte róla, hogy többször segített Banda Marcinak és bandájának új darabok betanulásában. Írt hegedű-, gordonka és zongoradarabokat, vonósnégyest, dalokat zongorakísérettel, férfi-és vegyeskari darabokat. Vegyeskari népdalgyűjteményét, mely 1878-ban nyomtatásban is megjelent, sok iskolai kórus használta még évtizedekig. 1894-ben Kolozsvárra nevezték ki, az ottani siketnéma intézet igazgatójának – ahol szintén folytatta zenei munkásságát is. A trianoni döntés után, 1920-ban visszaköltözött Magyarországra, egy kis kitérő után pedig Vácra. 1926-ban a VME Rákóczi ünnepségén még előadta saját szerzeményét zongorán. 1927-ben hunyt el.

Andor Károly családja eredetileg Vácról költözött a Dél-Alföldre. Andor 1902-ben, piarista szerzetesként, mint gimnáziumi tanár került a városba. A szerzetesi életről lemondva, több évtizedes, változatos pedagóguspálya után végül 1928-ban az új váci vízmű első igazgatója lett. Vác kulturális életének egyik meghatározó alakja volt, szívügyének tartotta a lakosság, különösen az iparosok művelődését. Az iparos dalkör révén került közelebbi kapcsolatba a dalszerzéssel, különösen sok (mintegy 100) és hamar közkedveltté vált csárdással gazdagította a magyar nótakincset. Dalai elfogadottságára jellemző, hogy sokukat később nem nótaként, hanem népdalként tartották számon. A nyomtatásban megjelent kották a korban jellemző példányszám sokszorosában is elkeltek, német fordításban Ausztriában és Németországban is megjelentek. Az 1930-as években néhány dalának jazz-változata is volt. Egyik dalciklusát - Dalok az elhagyott hazából - az Amerikába kivándorolt magyarok számára szerezte. Bár írt vegyeskari művet is (Magyarok Nagyasszonyához), legnagyobb sikereit nótaszerzőként aratta, némelyik szerzeménye még ma is szerepel nótaénekesek repertoárján. Leghíresebb nótája, a Lenn a falu végén nem füstöl a kémény 1910-es felvételről meghallgatható a gramofononline.hu-n, de szerepelt Melis György nótalemezén is.

Szőllősy Ferenc 1883-ban, négy éves korában kezdett zenét tanulni Vácon. Katonai pályára lépett, de ezt hamar felcserélte a zenei pályával, ugyanakkor az egyenruhához is hű maradt. Először Ulrich Károly tanítványa volt, majd a Nemzeti Zenedében tanult, többek között zeneszerzés és hangszereléstant. Az 1910-es évektől külföldi városokban működött karmesterként – ezek többnyire térzenét játszó zenekarok voltak. Az első világháborúban aktívan részt vett, közben a népfelkelőkből dalárdát és zenekart is szervezett. 1922-ben előbb a folyamőrség zenekarvezetőjeként szolgált, majd áthelyezték a rendőrséghez, ahol az ő feladata lett a testület zenekarainak (fúvós, szimfonikus) megszervezése. Bár írt önálló darabokat is (zongoraszonáta, induló), zeneszerzői tevékenységének legnagyobb része különböző átirat. Különösen jelentős munkásságában az 1848-as indulók, katonadalok feldolgozása, hangszerelése (Szabadságharci zenegyöngyök). Nevéhez fűződik a külföldi delegációk fogadásakor előadott nemzeti himnuszok fúvós, illetve szimfonikus zenekarra hangszerelése (183 himnusz).

Wolkóber János szintén pedagógusként került Vácra, tanított a siketnéma intézetben, majd emellett a gimnáziumban is. Sokféle hangszeren játszott, kiváló hegedűművész volt, emellett nagyon aktív tagja, szakfelügyelője az országos dalárda-mozgalomnak, több országos dalárdaversenyt is szervezett. Zeneszerzői életműve széles spektrumon mozgott, írt színházi zenét (Otáki, Rákóczi), nótát, indulót, szonátát, népdalfeldolgozást. Részt vett a VME életében is, ahol zenetörténeti előadásokat tartott. Tragor Ignáctól tudjuk, hogy Wolkóber kezdeményezte a Magyar Hiszekegy megzenésítését, és ő maga is írt hozzá zenét – de Szabados Béla szerzeménye vált ismertté.

Sztojanovits Jenő zenei tehetsége korán megmutatkozott, 12 éves korában már az egyetemi templom orgonistája volt. 24 éves volt, amikor 1888-ban bemutatták a Népszínházban 3 felvonásos operettjét, a Peking rózsáját. Az Operaház mutatta be balettjeit, (Új Romeo, Csárdás), 1893-ban került színre a Népszínházban Kis molnárné című operettje, 1894-ben a Magyar Királyi Operaházban Tous les trois című egyfelvonásos balettje, 1898-ban Ninon című operája (ez utóbbiból a Bordal a gramofononline.hu-n megtalálható 1906-os felvételen). 1905-ben két darabját is bemutatták (Portugal, opera és A tigris, víg dalmű). 1896-ban költözött Vácra, ahol ifjabb Ulrich Károllyal együtt alapítottak (nem hosszú életű) zeneiskolát, több művén Vácon is dolgozott. Néhány dalát a váci műkedvelők is előadták.

Berény Henrik, az európai hírű hegedűművész és zeneszerző nem önszántából lakott Vácon egy ideig… Berény balettjeit, operáit Párizsban, Koppenhágában, Bécsben mutatták be. Összességében több mint 300 zenedarabot írt, élete nagy részét külföldön töltötte. 1914-ben azonban, bár már elmúlt 40 éves, hazajött, hogy katonának jelentkezzen. 1916-ban azonban kémkedés gyanújával letartóztatták és Vácra internálták. A háború végéig Vácon maradt. Azt megengedték neki, hogy a városban lakjon, ne a laktanyában, a Konstantin téren bérelt szobát. Hamar bekapcsolódott Vác zenei életébe, zenélt, koncerteket rendezett, komponált.  Túl a tengeren című operettjét Vácon írta. És néha moziba is ment:

„Igen érdekes film kerül bemutatóra hétfőn a Pannónia-mozgóban. Ezelőtt három évvel a világhírű dán művészek „Lolli nyaralni megy“ c. három felvonásos vígjátékot mutatták be Koppenhágában, a melynek főszerepét Charlotte Wihe, a leghíresebb dán moziszinésznő játszotta. Ez a művésznő pedig nem más, mint a nálunk lakó híres zeneszerző, Berényi Henrik felesége. Berényi a darab szinrehozatala előtt elkerült Koppenhágából s azóta nem is látta művésznő-feleségét. Most fog vele találkozni a Pannóniában és a vászonon gyönyörködhetik játékában. A kiváló hegedűművész különben Lollihoz zenét komponált és hétfőn ő fogja ezt a váci közönségnek is bemutatni. A kiváló dán moziművésznő és a nálunk kedvelt igazi művész, Berényi iránt most is teljes érdeklődés nyilatkozik meg városszerte.”

Végezetül még egy érdekesség: Argenti Döme, a világhírű váci homeopata orvos is próbálkozott ifjú korában zeneszerzéssel, Medikus-valcere, melyt egy ifjú hölgynek dedikált, nyomtatásban is elérhető volt.


Mellékelt képek:
Térkép Eseménytár Galéria Partnerek Hírlevél
<< 2021 Április >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
29303101020304
05060708091011
12131415161718
19202122232425
26272829300102

instagram.com

vac.hu

20 éves nka


A Tragor Ignác Múzeum honlapja • Grafikai tervezés: Arcus Stúdió • Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
A weblap Várady Róbert: Cyber térben (2008) című festménye felhasználásával készült.