1865-től a javuló közállapotok lehetővé tették a honvédegyletek létrejöttét. A Zambelly Lajos és Degré Alajos vezette Váci Honvéd Egylet egy emlékmű felállításával akarta kegyeletét leróni a szabadságharcban elesett honvédek előtt. Az emlékmű tervét Cacciari Alajos építőmester és Krenedits Ferencz rajztanár készítette. A váci és Vác környéki hazafiak 4000 forintot gyűjtöttek össze. Kossuth Lajos is küldött 100 forintot egy levél kíséretében, melyben elismerően ír a váciakról: „Legyenek áldottak a váci honfiak s honleányok, hogy szentnek ismerik a multnak dicsőségét… Engedjék meg hát, hogy munkám megtakarított filléreivel én is résztvehessek a hála adójában, mellyel szabadságunk elhullott bajnokai szent emlékének áldoznak.” A helyszín kiválasztásánál először a cél az volt, hogy mindenki, aki Vácra érkezik, találkozzon az emlékművel. Ezért nem a temetőben, hanem az országút mellett állították, ott, ahol az áprilisi váci csatában egy osztrák ágyú fennakadt. A magasított dombra került a festett, öntöttvas obeliszk, melyet Gömör megyében, Csisznavodán öntöttek, onnan szállították Vácra.

1868. július 19-én csodálatos napra ébredtek a váciak. Már kora reggel gyülekeztek a polgárok a városháza előtt, várva az indulásra. A fővárosból hajón jöttek díszvendégek, többek között Klapka György tábornok és Andrássy Gyula gróf is. 10 órakor indult a menet az akkori főutcán – a mai Budapesti főút – a Hétkápolnához. Először Kovách Pál kanonok celebrált ünnepi misét, majd mindannyian átvonultak az emlékműhöz. Az ünnepi műsort a pesti nemzeti dalárda nyitotta meg, elénekelve a Szózatot. Degré Alajos ünnepi beszédét követően a kanonok fölszentelte az emlékművet. Vidats János, a pesti honvédegylet küldöttének szónoklata zárta az ünnepséget.

A szabadságharcra való emlékezés fogadott ünnepévé vált a váciaknak. A honvédemlékmű felavatásakor fogadták meg, hogy minden évben a második váci csata évfordulóján, július 17-én kivonulnak az emlékműhöz, eléneklik a Szózatot, majd egy felkért szónok ünnepi beszédet mond. Ezt követően eléneklik a Himnuszt, s végül megkoszorúzzák az emlékművet. A nemzetőr zászlót mindig egy egykori váci nemzetőr viszi. 1898-ban – a forradalom 50. évfordulóján – a kormány hivatalos ünneppé nyilvánította Március 15-ét. Vácott ettől az időponttól fogva már nem a lokálisan jelentős július 17-én, hanem a nemzeti történelem szempontjából mérföldkő március 15-én ünnepeltek. Ettől kezdve a „fogadott ünnep” már itt is március 15-e lett. Az ünnep időpontja változott ugyan, de az ünneplés módja maradt.