A lelkes támogatók között alig akadt egy-egy múzeumhoz értő személy. Ahhoz, hogy az amatőrségen túllépjenek, szükség volt arra, hogy „szakképzett” munkatársak is részt vegyenek az irányításban

Felismerve ennek igényét, már az alapszabályban rögzítették: „19.§. Választmányi taggá az egyesület bármely tiszteletbeli, alapító, működő s nagykorú tagja választható meg, különös tekintettel a szakképzettségre.” A „szakképzettség” fogalmát az egyesület 1896. február 27-i közgyűlésén tisztázták: „..az igazgató választmány tagja /…/ a főgymnázium mindenkori történet tanára”.

Ennek az elgondolásnak volt része a piaristák bevonása az egyesület és a múzeum munkájába. Nem csupán a történelem tanárok, de más tantárgyat oktatók is szívesen csatlakoztak, s támogatták a múzeumi munkát részben az egyesület választmányának tagjaként, részben tisztségviselőjeként – alelnökök, titkárok és múzeumőrök – kapcsolódva be a mindennapi feladatokba.

Fontos szakmai feladatot látott el a gyűjteményt gondozó múzeumőr, a mai muzeológus elődje. Az egyesület alapszabálya szerint ő végezte a múzeumi feladatokat: a gyűjtemény gondozását, szakleltár vezetését, gyűjteményi statisztikák elkészítését, és eljuttatását a választmányhoz, a város vezetéséhez, valamint a szakmai felettes szervhez, a Nemzeti Múzeumhoz. A múzeumőr koordinálta a kutatómunkát is. Mivel a gyűjteményt ő ismerte a legjobban, részt vett a kiállítások rendezésében is. Rajta múlt, hogy a múzeum szakmai munkáját hogyan értékelik a felettes szervek. Nem véletlen, hogy a múzeumőrök általában pedagógus végzettségűek voltak. Az első piarista múzeumőr megválasztására 1918. március 18-án került sor. Mangult János siketnéma intézeti gondnokot Debrecenbe helyezték, ezért összeült egy múzeumőr választó vegyes bizottság, amely - ahogyan az egyesület jegyzőkönyvében olvashatjuk - „a múzeumőri állás megüresedvén, arra Bán Márton kegyesrendi tanárt ajánlja megválasztásra. A gyűlés egyhangúlag megválasztja Bán Márton kegyesrendi tanárt múzeumőrré a választmány működésének időtartamára.” Bán Márton ezt a tisztet elnökké választásáig viselte.

A piaristák aktív szerepet vállaltak az egyesület és a múzeum közművelődési feladataiban is. Előadásokat tartottak, tanulmányokat írtak. Segítették a múzeum népszerűsítését többek között azzal is, hogy pedagógiai munkájukban támaszkodtak a kiállításokra. Nem véletlen, hogy az aktív szerepet vállaló piarista tanárok áthelyezései nagy problémákat okoztak a VME munkájában. Tragor Ignác minden kapcsolatát igyekezett felhasználni annak érdekében, hogy megtarthassa a múzeum iránt elkötelezett, pótolhatatlannak tartott piarista tanárokat. Bán Márton esetében siker koronázta a VME törekvését. „Üdvözöljük végül múzeumőrünket, Bán Márton kegyesrendi tanárt abból az alkalomból, hogy a kegyestanítórend főnöksége Vác társadalma és egyes fórumok kérésére az áthelyezést visszavonta s így pótolhatatlan veszteség nem érte a múzeumegyesületet.” Ez a döntés hosszú időre meghatározta az egyesület és a múzeum sorsát is, hiszen Tragor Ignác 1941-ben bekövetkezett halálát követően Bán Márton vette át a VME irányítását.