2021. március 2., kedd   Lujza napja


Építsünk múzeumot!
2021. január 22.
A "Múzeumi mesék a hőskorból" sorozat következő részében az önálló épületért folytatott harc következő állomásait mutatjuk be.
A múzeum megalapításakor nyilvánvaló volt, hogy állandó kiállítóhely, illetve múzeumépület szükséges az intézmény megfelelő működtetéséhez. Más vidéki városokban – ha lassan is – épültek múzeumok, ugyanakkor Vácott a helyzet csak rosszabb lett.

A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1902-ben elmarasztalóan írt a múzeumról, melyben „az immár elodázhatatlan rendezés és szakszerű felállítás sem vihető keresztül mindaddig, míg a múzeum megfelelő helyiség és szakértők felett nem rendelkezik.”

Az eredménytelen küzdelmek a múzeumegylet vezetésében is éreztették hatásukat. A múzeum kiállítása közel négy éve bezárt, s nem volt esély arra, hogy a Tabán utcai épületben lévő helyiség újra látogathatóvá válik. Ráadásul Bauer Mihály 1902 decemberében felszólította az egyesületet, hogy a gyűjteményt szállítsák el a lakásából. A gyűjtemény megsínylette a többszöri költözést, csupán raktározni tudták, látogatható kiállítás kialakítására nem volt lehetőség.

Két elképzelés merült fel: az egyik szerint a kántorlak telkét (ezen a telken épült később a Karacs Teréz kollégium) kellene átengednie a városnak, a másik szerint – ez utóbbit a választmányi ülésen megjelent Bauer Mihály fogalmazta meg – a Hegyes tornyot kellene múzeummá átalakítani. A választmány az utóbbi elképzelés megvalósítása mellett döntött.

A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége a támogatását ígérte a helyiség-problémák megoldásában. A támogatás alatt egyelőre nem pénzt, hanem közvetítést értettek, azt, hogy Wosinszky Mór országos felügyelő Vácra utazik, s közös tárgyalóasztalhoz ülteti a város és a múzeum egylet vezetőit. Ez a hír cselekvésre késztette a választmány tagjait. Konkrét tervekkel, kész költségvetéssel kell a tárgyaláson megjelenni. A választmányi ülésen azt határozták el, hogy elkészíttetik a Hegyes múzeummá alakításának tervét, sőt választmány azon melegében meg is nézte az épületet.

Wölcz Lajos építész és építőmester által elképzelt múzeumépületet a Duna felől lehetett megközelíteni. A sarokbástya megbontásával készült volna a főbejárat. A bástya szolgált volna lépcsőházként, s csigalépcső vitt volna fel a földszintre. A nyolcszögletű előcsarnokból az apró őrszobába – ahol a múzeumőr tartózkodik -, az udvarra és két kiállító terembe lehetett volna bejutni. A terv szerint az egykori zárkákból és szobákból falak megbontásával és a terek egybenyitásával három kiállító termet hoztak volna létre. A kiállító termek a fényt a felső világítóablakokon át, illetve mesterségesen kapták volna. Az ajánlott útvonal kialakítása szerint a két útirány végpontja az udvar lett volna, melyen át újból az előcsarnokba lehetett jutni. Az udvar végében lett volna egy szoba – konyha - kamrás felügyelői lakás. A lakásnak – s egyben az udvarnak is – nyílt volna egy kijárata a szomszéd utcára. A másfél méter széles „kapualj”-on át nem lehetett járművel bejutni, nagyobb tárgyak mozgatásához, s a kiállító terembe juttatásához nem lett volna elegendő hely. A kiállító termek ajtóit is meglehetősen szűkre tervezték. A tervek és a költségvetés szerint az épülethez nem tartozott raktárhelyiség. Az átalakítási és felújítási munkák így is sokba kerültek volna. Az átalakítás teljes összege 20.475 koronára rúgott volna, ezt az összeget kellett volna az Egyesületnek összeszednie.

Szeptember 21-én – ellenőrző körútja egyik állomásaként – Vácra érkezett Wosinszky Mór. A választmány a Hegyes átalakításának tervével és költségvetésével fogadta, majd megtekintették az épületet is. Wosinszky a Hegyes átépítését nem tartotta jónak, mivel a kivitelezés költséges volta ellenére sem lenne valóban alkalmas az új épület múzeumi célokra, így múzeummá alakítása lekerült a napirendről. A kántorlak telkén való építkezés tervét azonban támogatta, s „kijelentette, hogy ha itt épül fel a múzeum, módjában lesz az építkezés céljaira oly összegű államsegélyt kieszközölni, mint amilyen összeg más úton fog e célra összegyűlni.”

A múzeum egylet választmánya a Főfelügyelőség támogatásán fellelkesülve úgy érezte, hogy a megalakulás óta kísértő épület-gondok megoldása karnyújtásnyi közelségbe került. A választmányi ülésen sorra vették a megváltozott helyzet következtében felmerült tennivalókat. „A segély kikérése eredményesebb lesz, ha azt maga a város kérné, e végből megkeresendő, hogy

1. vegye tulajdonba a múzeumot, és

2. kérje meg az állami segélyt.

3. Az építési tervrajz és költségvetés benyújtása kapcsán terjessze a közgyűlés elibe az építés ügyét,

4. forduljon a püspökséghez és a káptalanhoz, hogy ezek a kántori lak kérdésének e megoldásához hozzájáruljanak, s végül

5. a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz, hogy eme kiadásokhoz hozzájáruljon.”

A tervek rekordgyorsasággal készültek el. Jablonszky Ferenc műépítész november végére kész terveket és tervmagyarázatokat tett le a választmány elé. A tervmagyarázat – nem részletes – költségvetést is tartalmazott. A telek a „Fő utcza és Papnövelde utczák által van határolva, és csúcsával a Székesegyház tér felé néz”, azaz a mai Budapesti főút és a Múzeum utca által közrefogott terület volt. Sajátos, háromszöget formáló alakja meghatározta a beépítés jellegét. A tervező két változatot is készített, az I. számú terv esetében zárt udvarral, a II. számú szerint nyitott udvarral épület volna a múzeum. A bejáratot mindkét esetben a háromszög csúcsában, azaz az épület Székesegyház tér felé eső részére tervezte Jablonszky. Mindkét változatban közös, hogy a földszint felét egy háromszobás, szeparált lakás foglalta el, melyet feltehetően az építési költségek csökkentése miatt kért a VME választmánya. A lakást az egylet bérbe adta volna. Szintén a földszinten lett volna egy szoba – konyhás felügyelői lakás, valamint egy hivatalos helyiség is. Az emeletre tervezett kiállítási helyiségek magasan elhelyezett ablakokon keresztül kaptak volna fényt, illetve felső megvilágításúak lettek volna. Az épület részben alá lett volna pincézve, melyet egy melléklépcsőházból lehetett volna megközelíteni. A pincében fáskamra és mosókonyha kapott volna helyet. Raktárakat Jablonszky sem tervezett az épületbe. A keskeny lépcső miatt raktározásra amúgy is alkalmatlan lett volna a pince. A II. számú terv kisebb alapterületű épületet mutat. A Papnövelde utcára nyitott nagyobb alapterületű udvar miatt az emeleti kiállító helyiségek kisebbek lettek volna. A kivitelezés költségei 38.000 koronát tettek volna ki. Jablonszky az ügy nemes célját tekintve a kiviteli tervek elkészítését és a műszaki vezetést ingyen vállalta el.

A múzeum egylet választmánya ugyan Jablonszky terveit fogadta el, de nem csak őt kérte fel terv készítésére. Dvorák Ede a múzeumi igényeknek sokkal inkább megfelelő tervet készített. Az épület háromszintes lett volna. Pince helyett alagsort tervezett, ahol a felügyelő szoba – konyhás lakásán és a tüzelő tárolón kívül raktárak és preparáló szoba – restaurátor műhely – is helyet kapott volna. Dvorák szintén két változatot adott át a választmánynak. Az „A” változatban a múzeum főbejárata a Fő utca felől lett volna, a háromszög délnyugati csúcsánál. A földszintet és az emeletet is kiállítótermek foglalták volna el. A földszinten a könyvtár és a régiség tár mellett még egy kis iroda is helyet kapott volna. Az emeleten a néprajzi és természetrajzi gyűjteményt mutatták volna be. A kiállítások megtekinthetőségének megkönnyítése érdekében e termek egy útvonalon körbejárhatóak voltak. A „B” változatban a főbejárat a háromszög alakú telek Székesegyház tér felé eső csúcsában lett volna. A fölszinten könyvtár, olvasóterem és iroda található, s az emeleti helyiségek a kiállítótermek. E változat szerint a kiállítótermek összes alapterülete – a könyvtárat és az irodát is beszámítva – 358,75m2, míg az „A” változatban 486m2. Jablonszky terveiben a kiállítótermek alapterülete ennek csak harmada. Dvorák ugyan tervezett a néprajzi és a természetrajzi gyűjtemények számára is kiállítótermet, ilyen gyűjteményei azonban ekkor nem voltak a Váci Múzeum Egyesületnek. Mindamellett ezek a tervek a muzeológiai munka több területét is figyelembe vették. Jablonszky – s őt megelőzőleg Wölcz Lajos is – csak kiállító teremben gondolkozott. A Múzeum Egylet választmánya ennek ellenére mégis Jablonszky terveit részesítette előnyben, s fogadta el. A döntés indoklásáról nem maradt feljegyzés, így csak találgatni lehet az okokat. Feltehető, hogy a Jablonszky által megálmodott épület mellett anyagi természetű okok miatt döntöttek, mivel olcsóbb lett volna ennek felépítése, mint az alagsorral együtt háromszintes Dvorák-féle múzeumnak. A bérbe adható lakás, s az ebből származó bevétel, mint az építési kölcsön törlesztésére fordítható összeg már a korábbi elképzelésekben is szerepelt. Az is valószínű, hogy a választmány tagjai számára a múzeum a kiállítással azonos kategória lehetett, ezért nem ragaszkodtak a kiállítótermeken kívül raktár-, és feldolgozó helyiségek terveztetéséhez.

A terveket bemutatták a Főfelügyelőségnek, és kérték a támogatásukat. A Főfelügyelőség támogatta ugyan a múzeumépítés tervét, sőt ígérte, hogy tavasszal megejti a helyszíni szemlét is, de a kért államsegélyt – 18.000 koronát – nem tudta biztosítani, mivel ez az összeg nem állt a rendelkezésére. A választmány tagjainak lelkesedése is kitartása a múzeumépítési törekvések sorozatos kudarca miatt alábbhagyott. A valódi támogatás elmaradt. Csávolszky József elnök összekülönbözött Tragor Ignác titkárral.

Októberben Alpár Ignác műépítész, az országos múzeumi tanács tagja és Schönherr Gyula főtitkár érkeztek Vácra. Tragor Ignác, a VME titkára fogadta őket. Annak ellenére, hogy már Wosinszky Mór is elvetette a Hegyes átalakításának tervét, most mégis a Hegyest mutatta meg a miniszteri biztosoknak Tragor. A szakértők véleménye megegyezett Wosinszkyéval, ők is az új múzeum megépítését tanácsolták, s azt ígérték, hogy a következő évi költségvetésben szerepeltetik a váci múzeum felépítéséhez szükséges összeg felét, azaz 18.000 koronát. Ezt az összeget azonban csak akkor kaphatja meg az Egyesület, ha a másik 18.000 koronát a város és a megye biztosítja.

Az anyagi fedezet előteremtése meghaladta az elnökség erejét. Úgy érezhették, hogy küzdelmük szélmalomharc, s támogatást nem remélhetnek azoktól – a várostól és a megyétől – akiknek a kezében van a megoldás kulcsa. A város csupán évi 400 koronával támogatta a múzeumot. Ilyen anyagi feltételek mellett negyvenöt év alatt szedhették volna össze a hiányzó összeget. Az elnökség három tagja – Csávolszky József elnök, Freysinger Lajos alelnök és Tragor Ignác titkár – lemondott. A választmány nem fogadta el lemondásukat, de hármójuk közül csak Tragor folytatta a munkát.

Az elnökségnek le kellett mondania az új múzeumépület megépítésének tervéről. Annak ellenére, hogy a választmány tagjai nemcsak a város köztiszteletnek örvendő polgárai voltak, hanem a gazdasági életben is jelentős pozíciót foglaltak el, nem sikerült előteremteniük az építéshez szükséges pénzösszeget. Egyetlen lehetőség a gyűjtemény megmentésére és egyben tartására a jobb raktározási feltételek kialakítása maradt. 1906 novemberében a tárgyak újból a Siketnémák Intézetének épületében kaptak ideiglenes helyet. A múzeum ezzel a költözködéssel már 11-edszer változtatott helyet alig több, mint egy évtizednyi működése alatt…

 


Mellékelt képek:
Térkép Eseménytár Galéria Partnerek Hírlevél
<< 2021 Március >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
01020304050607
08091011121314
15161718192021
22232425262728
29303101020304

instagram.com

vac.hu

20 éves nka


A Tragor Ignác Múzeum honlapja • Grafikai tervezés: Arcus Stúdió • Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
A weblap Várady Róbert: Cyber térben (2008) című festménye felhasználásával készült.