Az életmód változásával egyre népszerűbb szórakozássá vált a fürdőzés. Hazánkban elsőnek a balatoni fürdőhelyek épültek ki, a Dunakanyar csak a 19. század végén, 20. század elején vált igazán népszerű fürdőhellyé. A homokos partszakaszokon kiépített strandok egyszerre szolgálták az aktív pihenést és a szórakozást. A fürdőzők mellett csónakos kirándulók és evezősök lepték el nyári hétvégéken a folyót.

Vác szórakozó-, és nyaralócentruma a Duna túlpartján lévő Pokol-sziget volt. Rendszeres kishajó-forgalom kötötte össze a két partot. A Fürge nevű csavargőzös, illetve a komp hétvégenként váciak sokaságát szállította át a szigetre. Itt lehetett strandolni, a vendéglőkben étkezni, sportolni, vagy futballmeccsen szurkolni a kedvenc csapatnak. Voltak, akik a homokos fövenyű strandra készültek, míg mások csak sétálni, tekézni vágytak. A strandfürdő mellett panzió, weekend-telep és csárda is várta a vendégeket.

A váci Pokolcsárda a 18. században még a Zichy grófok tulajdonában volt.  Rév csárdának is hívták, hiszen a váci rév kikötője mellett állt. A csárdánál rendezett nyári mulatságok népünnepély-jellegűek voltak. A zene és a tánc mellett különféle játékokkal, versenyekkel, tombolával gazdagították a műsort a rendezők. 1890 augusztusában a Pokolban tartottak népünnepélyt a váciak. Kishajókon jutottak át a túlsó partra, ahol már hangos cigányzene várta az érkezőket. A sátrakban - vendéglősök helyett - váci leányok kínálták a különböző finomságokat, köztük az ízletes váci borokat. A program színes volt, körhinta mellett különféle versenyeken - rúdmászás, hengerlejtés, evezős verseny, úszóverseny - is összemérhették ügyességüket a vendégek. A legizgalmasabb természetesen a szépségverseny volt. Az estet tánc - táncverseny - és tűzijáték zárta. 1903-ban vásárolta meg a területet a város, s 1904-ben épült a veranda, a tekepavilon, két tekepálya és később a teniszpályák.

Rexa Dezső a Dunamenti nyaralóhelyekről 1934-ben megjelent könyvében megjelennek az olvasó előtt a korabeli strandok. A napfürdőzők, az úszni vágyók a dunai strandokon lévő kabinokban cserélhették le ruháikat az éppen divatos fürdőruhákra. Több helyen csónakkikötő, csónakház is várta a vízen érkezőket. A homokos fövenyen jól esett a napozás, s ha megéheztek, a strand melletti csárdában finom ételek és hűsítő italok közül válogathattak. A gödi strandon még zene is szórakoztatta a társaságot.

A 19. század második fele a polgárosodás időszaka, a civil szervezetek, a szervezeti élet virágkora. Az egészséges élet, a mozgás öröme hívta életre 1899. június 10-én a Váci Sportegyesületet, a VSE-t. Elnöke Zádor János, a város polgármestere lett. A VSE evezős szakosztályát nagy megtiszteltetés érte 1907-ben. Több versenyen is indulhattak, köztük a 30. születésnapját ünneplő Győri Csónakázó Egylet által rendezett versenyen.  A váciak komolyan készültek a megmérettetésre.  Edzőjük Herczog László hajóépítő mester volt. Fehér trikóban és nadrágban versenyeztek a trikóra a város színeit használva kék-piros csillag került. Életük első versenyét – a budapesti nagyregattát – megnyerték. Ekkor ismerte meg az evezőssport iránt érdeklődő közönség a váciakat. A győri versenyről Komárom város díjával tértek haza. A győzteseket városukban mindig nagy ünnepség fogadta.

A két világháború között a sportélet – különösen a vízi sportok – rendkívül népszerű volt. Az evezés, a kajakozás nem csupán a versenyzők privilégiumává vált. A cserkészmozgalmon belül a Dunamenti településeken megtaláljuk a vízi cserkészeket is.

1945 után a város sportélete is átalakult. Egyesületek szűntek meg és jöttek létre, miközben a fő hangsúly az ötvenes években a versenysportról a tömegsportra tevődött át. A Duna-menti városban a vízi sportok szerepe továbbra is jelentős volt, sok vácinak volt valamilyen túrahajója. 1961-ben 3 egyesület működtetett csónakházat a Duna mellett: a Pamutfonó (FICE) a szigeten, a VSE és a Váci MÁV (Vasutas). 1961-ben városi döntés született a vízi élet újjászervezéséről: a Váci Hajó és Darugyár patronálásával új egyesületet hoztak létre, ahol az evezősök mellett egyre növekvő számban és lelkesedéssel kajakosok és kenusok is vízre szálltak, hogy aztán ismét a versenysport kerüljön előtérbe.

1957-ben Vácott alakult meg az ország első víziúttörő-csapata, a 19. számú „Búvár Kund” víziraj. A váci Hajós Alfréd Úttörőház víziúttörő-csapata Magyarország minden hajózható vizén rendezett túrákat. 1962-ben Vácott rendezték meg az első országos Dunai hajós- és víziúttörő találkozót.