Nepomuki Szent Jánosnak, a 18. század egyik legnépszerűbb szentjének május 16-án van az emléknapja. A cseh főpap a Moldva folyó vizében lelte mártírhalálát a 14. század végén, emiatt tartják elsősorban a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok pártfogójának. Kevesebben
tudják, hogy eredményesen közreműködik a rágalmazottak védelmében is.
Nepomuki szentté avatásának egy váci püspök, a szintén cseh Althann Mihály Frigyes volt a fő szorgalmazója. Nem csoda tehát, hogy az 1729-ben bekövetkezett szentté avatás után különösen gyorsan elterjedt Szent János tisztelete Vácon. A templomi oltárok, ábrázolások mellett köztéren is gyakran találkozhattak vele a városlakók, alakja megjelent a város hídjain, kápolnákban, házhomlokzatokon.
Vácon is - mint sok más vízparti városban - komoly eseményeket szerveztek május közepén a védelmező szent megünneplésére. Egy időben a malmok díszes kivilágításával, lampionokkal, csónakos felvonulással, zenével és közös főzéssel több százan ünnepelték minden vízi ember védőszentjét.
Változnak az idők, régen megszűntek a lampionos vízi felvonulások, a majálisok. De lassan három évtizede, hogy a városi fogadott ünnepnek a hagyományát újjáélesztette a Váci Múzeum Egyesület.
I dén május 17-én, pénteken, 16 órakor kezdődik megemlékezés a révátkelő közelében álló Nepomuki szobornál. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Emlékbeszédet mond Kovács Kálmán, a Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium mérnöktanára, népénekekkel színesíti a rendezvényt Makkos Rozi Lujza, az iskola diákja. A résztvevők ilyenkor virágfüzérrel díszítik a szobor talapzatát, a kertek virágait szívesen fogadják.
A Váci Múzeum Egyesület 1923-ban kiadott könyve a Vác vidámsága címet viseli. Tragor Ignác gyűjtötte egybe a Vácra és a váciakra vonatkozó adomák, tréfák, víg történetek összeállítását. Ebben említődik Nepomuki János szobra, s a híd, melyen valaha állt. A történet, amit – ne feledjük – 1923-ban jegyeztek le A szent és a nem szent János címen került a könyvbe.
„Negyven év előtt állt még az Eszterházy-utca dunai végén a Migazzi püspök által emelt híd díszes kőszentjeivel. Nepomuki Szent János szobra háttal a Dunának és a város felé nézett (most a propeller állomás előtt könyörög Vác város közönségéért, illetve talapzatának fölirata szerint Vác város közönsége könyörög érettünk.) Mikor A. János bátyánk éjfél után hazaballagott a Csillag kocsmából a dunaparti szállására, útja ezen a hídon vitte át. Ilyenkor mindig megállott védőszentje szobra előtt és félhalkan sóhajtozott. Egyik barátja, aki a Fehérhajóban lakott, rendszerint vele ment, de csak a maga lakásáig. Míg a kaput nyitották, úgyszólván minden este látta, hogy a pityókos János megáll és valamit mormol magában. Egyszer elmarad mellőle a Szentháromság-téren, előre sietett a Görög-utcán, a híd alá bújt és várakozott. János barátunk szokása szerint megállt a hídon a szobor előtt és így fohászkodott.
- Szent is vagy, szép is vagy,
Mint a csillag, ékes vagy!
Az elrejtőzött cimbora nyomban válaszolt az aposztrofált szent férfiú helyett:
- Korhely vagy, buta vagy,
Mint a disznó, részeg vagy!
Erre bosszúsan mormolta a kapatos drusza:
- Többet se dicsérlek János!
Az ál Szent János azután is figyelte hazamenetelében jó János barátját, de az soha többé nem állt meg védőszentje előtt, annyira megharagudott rá az igazmondásáért.”
Régészet Napja 2024
