2017 júniusában különleges leletek kerültek a múzeum régészeti gyűjteményébe: egy szinte teljes, női testet ábrázoló agyagplasztika, továbbá egy másik, hasonló szoborhoz tartozó fej- és egy lábtöredék. A leletegyüttes több szempontból kiemelkedő. A régészettudomány számára azért jelentős, mert az újkőkor (neolitikum) és a rézkor határán, a Kr. e. 5. évezredben létezett Lengyeli kultúrához köthető. Noha hasonló idolok, azaz agyagból készült szobrocskák az őskor korszakaiban mindvégig készültek, azonban a késői újkőkorból arányait tekintve kevesebbet ismerünk. Az idolok általában töredékesen kerülnek elő, gyakran megfigyelhetők rajtuk a korabeli használat, illetve a – vélhetően szándékos – rongálás nyomai. Ebből a kutatás arra következtet, hogy valamilyen, pontosan nem ismert rítus során, valamilyen kultikus cselekményhez kapcsolódóan lehetett szerepük, majd ezt követően tudatosan tönkretették, összetörték őket, s így kerültek a földbe.

A leletegyüttes kalandos úton került a váci múzeumba: a tárgyak a verőcei vasútállomás felújítási munkálatai során kerültek elő még 1976-ban. Ekkor a helyszínen dolgozó művezető, Lucza Gyula, szorgalmazta, hogy értesítsék a területileg illetékes múzeumot, azonban felettesei ezt megtiltották. Így a leleteket az egykori művezető őrizte otthonában 40 éven keresztül. 2016-ban a szegedi Móra Ferenc Múzeum útjára indította a Határtalan Régészet című folyóiratot, amely I. évfolyamának 3-4. számában dr. Horváth Ferenc régész írt cikket az újkőkori agyagszobrokról. Ennek nyomán jelentkezett nála a verőcei leletek megtalálója, s gondjaira bízta őket. Így került a „Verőcei Vénusz” – ahogy Horváth Ferenc nevezte – régészeti gyűjteményünkbe.

Szakmai beszámoló
Pályázati azonosító:504105/04765
NKA HAGYOMÁNY- ÉS ISMERETÁTADÁS KOLLÉGIUMA

1.A pályázat célja és megvalósulása

A támogatás felhasználásával múzeumunk olyan, elsősorban rendezvényekhez és kommunikációs tevékenységhez kapcsolódó eszközöket szerzett be, amelyek korszerűbb, költséghatékonyabb technikai környezetet biztosítanak kiállítás megnyitókhoz, szabadtéri és beltéri eseményekhez. A projekt során beszerzésre került rendezvénytechnikai eszközök lehetővé teszik a látogatói élmény javítását. Mindezt költséghatékonyabban és professzionálisabb összhatással, mint korábban. 

2.Beszerzett eszközök szakmai ismertetése

2.1. JBL PartyBox Stage 320 hordozható bluetooth hangfal
A beszerzett hordozható, bluetoothos hangfal a 2026-os évben szabad- és beltéri rendezvényeinken kerül alkalmazásra, mint például a múzeum 130. születésnapja alkalmából rendezett családi nap, vagy a hozzá kötődő múzeumi szakmai nap.
Az eszköz alkalmas zenei aláfestés és beszédhang egyidejű megszólaltatására, laptopról vagy egyéb lejátszó eszközről történő vezérléssel. A minőségi hangfal beszerzése lehetővé teszi, hogy azon eseményeken, ahol nem indokolt teljes zenekari hangosítás, önállóan, külső szolgáltató bevonása nélkül biztosítsuk a megfelelő hangzást. Ez jelentős költségmegtakarítást eredményez, miközben a rendezvények szakmai színvonala nem csökken.

2.2. JBL Partybox vezeték nélküli fekete mikrofon (2db)
A hangfalhoz azonos gyártótól, tehát teljes mértékben kompatibilis, vezetéknélküli mikrofonokat is beszereztünk.  A 2db mikrofon lehetővé teszi, hogy rendezvényeinken párhuzamosan biztosítsuk a beszédhangot több szereplő számára, pl előadó és műsorvezető, vagy előadó és kérdezők a közönségből.

A mikrofonok hatósugara alkalmas az intézmény nagyobb udvari rendezvényeinek kiszolgálására is, így a megszólalók szabadabban mozoghatnak, ami növeli az előadások dinamizmusát és a közönség bevonását. 

2.3. Hangfal állvány (1db)
A hangfalhoz tartozó állvány beszerzése a hangtechnikai rendszer szakszerűbb alkalmazását teszi lehetővé. Az emelt pozícióban elhelyezett hangfal egyrészt jobb hangterítést biztosít, másrészt rendezettebb, professzionálisabb megjelenést kölcsönöz a rendezvényeknek. Az állvány használata különösen fontos nagyobb létszámú események esetén, ahol a hang minősége és egyenletes eloszlása alapvető elvárás.

2.4. Kábeldob 25 méteres hosszabbító és hagyományos hosszabbítók
A 25 méteres kábeldob beszerzése az intézmény udvari és több helyszínen zajló rendezvényeinek technikai kiszolgálását segíti. A vásárolt hangfal, bár képes akkumlátorról működni, vezetékes áramellátás mellett nyújtja a legjobb hangerőt, ezért a megfelelő hosszúságú és biztonságos áramforrás fontos. A kábeldob lehetővé teszi, hogy az udvar teljes területén rugalmasan helyezzük el a hangtechnikát, alkalmazkodva az adott rendezvény térbeli igényeihez.

Az intézmény több rendezvény helyszínnel rendelkezik, ezért indokolt volt a kábeldob mellett több darab, reprezentatív állapotú, kizárólag beltéri rendezvényekhez használt hosszabbító beszerzése. 

2.5. Boya Vezeték nélküli mikrofonpár (telefonra csiptethető)
A beszerzett hangrögzítő eszközök célja a közösségi médiában megjelenő videók minőségének javítása. A jobb hangminőség hozzájárul ahhoz, hogy a rövid promóciós tartalmak professzionálisabb benyomást keltsenek, ezáltal hatékonyabban szólítsák meg a rendezvények célcsoportjait.

2.6. DJI Osmo Mobile 7 gimbal telefon stabilizátor
Szintén a reklám célú anyagok minőségének javítását célozza a mobiltelefonos videókészítéshez használt giroszkópos stabilizátor. Ez lehetővé teszi stabilabb és dinamikusabb képek készítését. Az eszköz különösen hasznos rendezvények dokumentálása, hangulatvideók és rövid reklámfilmek készítése során.

2.7. Az eszközpark hasznosítása
Az eszközök, a beszerzésük után azonnal szolgálatba álltak a közművelődés és a marketingkommunikáció területén. A legnagyobb projekt a Tej-út kiállítás volt az év első felében, melyet a Naszály Tej Zrt.-vel karöltve készítettünk a tej történetéről. Mind a marketingkommunikációnk, mind a rendezvényes/közművelődési  területen ez volt a legfontosabb, ahol az új eszközök alkalmazásra kerültek.

3. Összegzés
   A beszerzett eszközök egymást kiegészítve szolgálják az intézmény szakmai programjainak megvalósítását. Használatuk indokolt és folyamatos, tekintettel az egyre növekvő látogatottságú rendezvényeinkre. A támogatásból megvalósult eszközbeszerzés különösen fontos szerepet kap a következő évben megrendezésre kerülő szakmai napokon és családi programokon, amelyek az intézmény fennállásának 130 éves évfordulójához kapcsolódnak. Az eszközök hosszú távon, fenntartható módon járulnak hozzá a szakmai színvonal emeléséhez, a költséghatékony működéshez és a látogatói élmény javításához.

„Meg van tehát elvégre. Mit régen ohajtánk, minek mindenesetre meg kellett történni, de mit, a’ sok halogatás után, már szinte nem mertünk hinni, csakugyan elértük. A’ központi vasut’ készen levő része, a’ pest-váczi vonal, jul. 15-én, valósággal megnyittatott” - számolt be a nagy eseményről a Pesti Hírlap két nappal később, 1846. július 17-én.

Már ebből a híradásból is kiderül, milyen várakozás előzte meg a vasúti közlekedés magyarországi megindítását, amit több hírességünk is üdvözölt, ki-ki a maga módján. Széchenyi István, aki egymaga felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a hazai vasúti és vízi közlekedés ügyében, távirati stílusban adja vissza az 1846. július 15-i eseményeket. Ezek szerint nem minden a terv szerint alakult. Éppen amikor a vasúti kocsi, rajta a nádor családjával és udvarával befutott, tűz ütött ki Vácott: „Vácra megyünk circa 50 perc alatt. Ott tűz van. Mindnyájan odamegyünk. Nézzük.” És valóban, a nádor nem is fogadta a váciak küldöttségének üdvözletét, hanem azonnal a tűzvész helyszínére igyekezett. A vasúttársaság sem volt a helyzet magaslatán, és a Pesti Hírlap tudósítójának elmondása szerint se étellel, se itallal nem készültek az ünnepély alkalmából, így a vendégek a hőségben étlen-szomjan tébláboltak az állomáson. Végül egy helyi asszony vödörben hozott vizet a látogatóknak, „s ki félretette a’ finynyásságot, lecsillapíthatta szomjuságát.”

A kicsit döcögős kezdet ellenére a pest-váci vonal átadása egy sikertörténet első fejezete volt Magyarországon. Petőfi lenyűgözve írja, hogy „Mikor az ember azt gondolja, hogy még csak fölül, már akkor leszáll, s ott van Vácon.” A gőzüzemű vasút 50 perc alatt tette meg az utat Pest és Vác között, és ez a 21. században sem számít rossz teljesítménynek.

Halpucoló kés tokja Kisvácról.

Vác életében mindig fontos szerepet játszott a Duna. A város északi részén, Kisvácon élő lakosság még erősebben kötődött a folyóhoz, sok halász, hajósgazda, vízimolnár élt falusias jellegű, Dunára futó utcáiban. A halászat jelentős megélhetési forrás volt, a Dunapart képéhez hozzátartozott a „tericcsfákon” száradó hálók, partra húzott ladikok és haltartó bárkák látványa. A piacon mindig lehetett friss halat kapni a halászfeleségek standjainál. És ahol sok hal van, ott jó halászlé készül. A hal pucolásához használt széles pengéjű kés és díszesen faragott, KM monogrammal ellátott tokja 1832-ben készült Vácon. A Kisvácon jelentős szerepet játszó Kurdi család egyik ügyes kezű tagja faraghatta ki, a mindkét oldalán rózsás-tulipános növényi ornamentikájú véseteket pedig fehér méhviasszal töltötte ki. A technika az Alföldről ismert, de Pest megye északi részén több tárgyi emléke nem maradt fenn. A tárgy a múzeum Néprajzi gyűjteményének egyik legrégebbi, datált darabja.

A török kiűzése utáni nagy újjáépítés Vácon a céhek újraszerveződésének is lendületet adott. A 18. század végére nem kevesebb, mint 17 céh működött a városban, ezzel Vác Buda és Pest után a harmadik legiparosodottabb várossá vált a megyében. Idén az NKA támogatásának köszönhetően néhány rendkívül ritka és értékes céhes emlékkel gazdagodott gyűjteményünk. Köztük van a szűcs céh protocolluma, ami 1699-től 1840-ig rögzíti működésük szabályait, és az 1701-ben megkezdett „beálló lista” is, ami az újonnan belépőket vette lajstromba. Két „felszabadító levél” is a Tragor Ignác Múzeum kincsei közé került: egy a mészáros céhtől 1860-ból, és egy a magyar szabó céhtől 1856-ból. Ezek díszes dokumentumai az inasok által várva várt pillanatnak, amikor a szakmát sikeresen kitanulták, és „felszabadultak”. A levél birtokában legényként űzhették tovább a kitanult mesterségüket.

Lépj közelebb! – A hónap műtárgya – TIM130

Szakáll Ágnes: Bauer János szabómester és műhelye (olaj, tojástempera, vászon, 1981)

A gyulai művésztelep egyik kiemelkedő alkotója, a Munkácsy Mihály- díjas Szakáll Ágnes (1945- ) szociografikus érzékenységgel létrehozott realista alkotásain egy már letűnőben lévő paraszti-polgári világ mindennapjaival találkozhatunk. Szinte grafikusi pontossággal ábrázolt alakjai, használati tárgyai érezhetően közel jönnek hozzánk, együttérzésre, megértésre hívnak minket.

A most látható képen Bauer János szabómester műhelyébe nyerhetünk bepillantást a művészettörténetben oly gyakran alkalmazott nyitott ajtó kompozíciós motívumán keresztül. Míg jobboldalt a mívesen kidolgozott, kazettás zöld ajtó uralja a kép terét, addig balra a munkaeszközökkel zsúfolt műhely kendőzetlen látványa tárul elénk. A magas szintű technikai tudással megfestett részletek, a dokumentarista pontossággal visszaadott szerteszét heverő tárgyak, és a szemüvege fölött ránk tekintő mester alakja a megörökített pillanat intimitását és egyfajta időtlenséget sugároznak számunkra. Szemben a szocializmusban uralkodó heroikus, idealizált munkás ábrázolással, Szakáll Ágnes inkább a hitelességre és az esendő emberség bemutatására helyezte a hangsúlyt, arra hogy klasszikus festészeti megoldásokkal élve a létezés reális, mégis lírai szépségét közvetítse képein. A gyulai művésztelep fő eszmeiségét, miszerint a festmény nem más mint „ablak a valóságra”, ezáltal tökéletesen megvalósította.