A "Virágos vonattól a vöröskeresztesig" cím keretbe foglalja, meghatározza a kiállítás tematikáját, amely a mozgósítással kezdődik, s a hazaérkezést követően az emlékezéssel fejeződik be.
A mozgósításról a helyi szinten a Váci Hírlap 1914. július 29-i száma tudósít először. „Az első híradás a püspöki palotában úgy jött, hogy Budapest ki van világítva, és a nép a háború mellett tüntet.”A váciak türelmetlenül várták a híreket. Megteltek a vendéglők, a kávéházak, latolgatták, vajon mikor kerül sor a mozgósításra, és az hány korosztályt érint, általános lesz-e, vagy részleges. Zádor János polgármester a Műcsarnok kávéházba sietett, ahol az ott várakozó tömegnek jelentette be a mozgósítás hírét. „..egetverő éljenzés forgataga hallatszott. Egyik tiszt a cigánnyal elhúzatta a Kossuth-nótát, utána a Rákóczi szólt tüzesen és a nagy vígságra még nagyobb következett.” A „virágos vonat” Vácról 800 embert vitt el.
A hadieseményeket, a háborús borzalmakat egyéni, ugyanakkor a korban általánosnak mondható emberi sorsokon keresztül mutatjuk be. Bárdos Ernő városi tanácsos volt a város első hősi halottja, 1914. szeptember 10-én halt meg. A váciak az ő sorsán keresztül érezhették át először a háború valóságát. Szepessy László tanár és költő 1915. augusztus 1-én esett el az olasz fronton. Baitner Ernő, és ikerfiai László és István mindannyian hivatásos katonák voltak. Végigharcolták a háborút, és épségben hazatértek. Zubovits Fedor minden szempontból különleges, egyedi életutat járt be. 1846-ban született, így a háború kitörésekor már 68 éves volt. Különleges találmányát, a szárazföldi torpedót az első világháborúban is bevetették. Pogány Sándor fiatal tisztként 1914 karácsonyán esett hadifogságba. Naplójából megismerhetjük a hadifoglyok mindennapjait. Havlicsek Stefánia sorsán keresztül néhány háborús női szerepet mutatunk be.
A személyes sorsok a történelembe ágyazódnak, ezért megjelennek a hadiesemények és az azokra reflektáló helyi, hátországi állapotok különböző dokumentumok – plakátok, szórólapok, újságcikkek, családi fotók, tábori postai levelezőlapok, frontról küldött fotók formájában.
A háborút egy enteriőrrel jelenítjük meg, mely lehetővé teszi az emocionális ráhangolódást a frontélet kilátástalan mindennapjaira.
Már a harcok ideje alatt készültek háborús emléktárgyak. A kiállításban az emlékezésre, az emlékezetre is emlékezünk. A kiállítás záró-egysége Hártó Péter I. világháborús katonai szolgálati emléklap-gyűjteményéből rendezett válogatás.