"A váci múzeum kortárs gyűjteménye szinte kizárólag a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre az elmúlt harminc esztendőben. Ha átlagosan évi három-négy gyarapodással számolunk, akkor is több mint száz műalkotásról van szó. Ráadásul a kiállítás címe annyiban félrevezető, hogy harminc év gyűjtésről beszél, de a gyűjtemény az elmúlt hatvan évben készült alkotásokból áll össze. Hatvan év már művészettörténeti távlatot jelent, mivel a legkorábban készült műalkotás 1965-re, az utolsó pedig 2015-re datálódik, Konkoly Gyulától Szabó Ábelig. Az 1960-70- és 80-as évek valóban művészettörténeti távlatot jelentenek, azonban az 1990-2000-es években készült alkotások a gyűjtemény nyitottságát, a kortársi jellegét reprezentálják.

A váci Mimézis gyűjtemény stilisztikailag és tematikailag egységes, mivel az elmúlt harminc év során olyan műalkotásokat gyűjtöttem, amelyeket leegyszerűsítve a szűrnaturalizmus, hiperrealizmus és technorealizmus bélyeggel szokás megnevezni. Röviden: figurális-realista festészeti gyűjteményről van szó.

A gyűjtemény több mint száz darabja az 1960-as évektől napjainkig egy nagy, kerek történetté, a történelmet is magába foglaló személyes történetté áll össze, mivel a gyűjtés során nem csak a stilisztikát, hanem a képekben megfogalmazott üzenetet is figyelembe vettem, amely 1989-ig csak is ellenzékiség lehetett. A kortárs művész reflektál a jelenre, a reflektálás módja a kérdezés, a kérdezés módja pedig nem más, mint kérdezve-protestáló műalkotások létrehozása. Az 1960-70-es években ezt tette többek között Konkoly Gyula, Méhes László, Kéri Ádám, Kocsis Imre, Birkás Ákos, Szentjóby Tamás, Orvos András és Tolvaly Ernő, az 1970-80-as években Barabás Márton, Károlyi Zsigmond, Kelemen Károly, Nyári István, Fehér László, Bernáthy Sándor, Zrínyifalvi Gábor, Sarkadi Péter, Molnár László József, Várady Róbert. Az 1990-es és 2000-es évekből pedig Szurcsik József, Gémes Péter, Kőnig Frigyes, Hetesi Attila, Kondor Attila, László Dániel, Lőrincz Tamás, Szabó Ábel, Cseke Szilárd, Wachter Ákos, Wächter Dénes azok, akik újra gondolták az 1989 utáni létünket."

Bárdosi József művészettörténész