2024. március 29., péntek   Auguszta napja


2014. július 14-én kezdődött az NKA által támogatott feltárás az egykori székesegyház déli és nyugati részén. A komolyabb földmunkákat szeptemberben befejeztük, októberben már csak dokumentálás zajlott. A váci önkormányzat újabb támogatása viszont lehetővé tette, hogy november-decemberben kisebb létszámmal folytassuk az ősszel abbahagyott munkát.

2014. július 14-én kezdődött az NKA által támogatott feltárás az egykori székesegyház déli és nyugati részén. A komolyabb földmunkákat szeptemberben befejeztük, októberben már csak dokumentálás zajlott. A váci önkormányzat újabb támogatása viszont lehetővé tette, hogy november-decemberben kisebb létszámmal folytassuk az ősszel abbahagyott munkát.

2014 nyarán a székesegyház déli és nyugati részén 5 szelvényt (5, 7, 8, 9, 11. szelvényeket. A 6. és 10. szelvények területét nem tártuk még fel.) tártunk fel. Feltárásra került 21 sír ás 29 objektum.

Buzás Gergely visegrádi múzeumigazgató szakmai tanácsainak is köszönhetően sikerült a korábbinál jóval tisztább képet nyernünk a székesegyház és környezete 11-18. századi viszonyairól és az építési fázisokról.

Színezett periodizációs alaprajz a székesegyházról, geodézia: Cartoranje Kft., rajz: Kóka István (Tragor Ignác Múzeum)

Szórványosan őskori kerámia is került elő, de a legkorábbi objektumok 2013-hoz hasonlóan 2014-ben is a kvádokhoz köthetőek. Tisztázódott a 10-11. századi felszín egy részének alakja is. A székesegyház építése előtt láthatóan a templom helyén egy kelet felé enyhén lejtő domb létezett. Az egyház 11. századi felépítése után ennek belsejét homokkal feltöltve egyenlítették ki a járószintjét. A püspöki központ előtt itt létezett 10-11. századi település több nyoma is felbukkant munkánk során.

Nehezíti a terület múltjának kutatását és megértését, hogy a területen forrásaink szerint a 18. század közepén hatalmas földmunkát végeztek a ferencesek, amivel a felső földrétegeket teljesen eltüntették és a székesegyház helyén kialakított kolostorudvart teljesen simává, síkká alakították.

Egy török objektum anyagának restaurálása

A kutatás során jelentős támpont a feltárt részek azonosításához az a Tragor Ignác kutatásának köszönhetően már egy évszázada ismert felmérés, mely a 17. század elején készülhetett a váci várról és a városról. Az erődítmény belsejét és falait igen részletesen bemutató munka megbízhatóságát az eddigi ásatások támasztották alá.

A román stílusú székesegyház magja, a legelső, biztosan a 11. századra tehető és idén újabb részleteiben feltárt székesegyház csak egy hajós lehetett, ez nagyjából azonos lehet a 17. századi felmérésünkön látható főhajóval. A hajó keleti részét félkör alakú szentély zárta le. Ennek két rövid szakasza ismert, így kiszerkeszthető a vonala. Így tudjuk, hogy a szentély kelet-nyugati irányba csupán 3- 4 méter kiterjedésű volt, míg a hajó a későbbi főhajóhoz hasonlón kb. 25 méter hosszú. Ez a furcsán hosszúkás templomalaprajz, a hajó és a szentély ilyen aránya más hazai 11. századi egyházaknál is előfordul. Ezzel a székesegyházzal egy időben készülhetett a tőle nyugatra előkerült, a Dunára gyönyörű kilátással rendelkező, kb. 8 x 12 méter alapterületű impozáns kő épület, mely talán az első püspökök palotája lehetett. (Ennek az épületnek a nagy részét Dr. Tettamanti Sarolta már feltárta, de korhatározása és funkciójának meghatározása Buzás Gergely segítségének köszönhető. A következő megállapítások egy része is Buzás Gergelytől származik.)

Még a román stílus idején, a 11. vagy a 12. században az egyhajós templomot jelentősen megnagyobbították. A főhajó északi és déli oldalához illeszkedve felépítettek két mellékhajót, melyek hossza megegyezett a korábbi templom hajójával, azaz az új főhajóval, szélességük k b. 4 méter lehetett. (Szinte mindenütt csak az alapozás vagy az alapozási árok maradt ránk, ezért bizonytalan a felmenő falak pontos helye, szélessége.) A főhajóvá vált korai hajó északi és déli falait – tehát a korábbi egyház nagy részét – lebontották a járószint szintje alá. A két lebontott fal helyén, arra alapozva két oszlopsort alakítottak ki, melyek a három hajó boltozatát tartották és a főhajót elválasztották a mellékhajóktól. A hajók ezen formája, szerkezete valószínűleg a pusztulásig fennmaradt, ez látszik a 17. századi felmérésen is. A székesegyháztól nyugatra levő 8 x 12 méteres épületet is elbontották a második román periódus kialakításakor és a helyén egy nyugatra néző szentély épült, mely ugyanolyan széles volt, mint a templom főhajója. A főhajóval össze is kötötték az új nyugati szentélyt, melyet így mindkét végén egy-egy félkörös szentély zárt le. A nyugati szentély lebontása ismeretlen időben történt. Könnyen lehet, hogy csak a török háborúk első felében, a 16. században pusztult el. Csak azt tudjuk biztosa, hogy a 17. század elejére tehető felmérésen ez a nyugati rész már nem szerepel.

V. Orbán pápa bullája Urbanus pp felirattal


V. Orbán pápa bullája Szent Péter és szent Pál képmásával

A székesegyház Báthori Miklós püspök idején nyerhette el a felmérésen látható formáját. Ő építette ki a nyolcszög három oldalával záródó szentélyt, mely hatalmas vastagságú és négy méter mélységig lenyúló alapfalai arra mutatnak, hogy rendkívüli súlyt kellett tartaniuk. Valószínűleg igen magas és nehéz boltozattal fedett szentélyt hoztak ekkor létre, ezért volt szükség a monumentális alapokra.  A Báthori-féle szentély közepén már a 2000. év tájától ismert négyzet alaprajzú, kb. 2 x 2 méter felületű, 4 méter mélyre lenyúló pillérről kiderült, hogy nem török kori építmény, hanem a Báthori-féle templom hatalmas szélességű (kb. 17-18 m) szentélyének a boltozatát tartotta. E tartószerkezet két másik pillérének maradványai  a szentély déli és északi részén is előkerültek.

Báthori idejében a 14-15. századi gótikus templom egyes részeit elbontották, hiszen a fekete, piros és fehér színű festéssel díszített fal egyes darabjai a 15. század végén épült alapokba kerültek beépítésre. A gótikus templom három hajója mai tudásunk szerint azonos lehetett a felmérésen látható templommal, azaz a hajók vonalát, méretét Báthori nem változtatta meg jelentősen. A templom délnyugati részén egy a későközépkorra, a 14-15. századra tehető, téglából készült, de cső alakú tégla csatorna került elő. Ez a palota felől vezetett az egyház alá, majd a Duna felé haladt tovább. A csatorna elkészülte után a templomon belüli szakasza fölé egy nagyobb faltömböt építettek. (Ez a fal is ismert volt már másfél évtizede, de szerepe, kora most tisztázódott.) Ez talán a nyugati karzatra vagy egy nyugati toronyba vezető kőlépcső alapozása lehet. A gótikus templom szentélye valószínűleg a főhajóval megegyező szélességű volt és így a Báthori-féle szentélynél természetesen keskenyebb, de hosszúságuk, kelet-nyugti irányú kiterjedésük megegyezhetett.

A 43. objektum 16-17. századi edényei

A törökök az 1544. évvel kezdődő és fél évszázadig tartó első uralmuk idején a székesegyházat valószínűleg nagyjából változatlan alaprajzzal, de átalakított, átfestett belsővel használhatták és Szulejmán Khán Dzsáminak nevezték. Az 1626-tal induló második török uralom idején egy részét elbontották és a kőanyagból építették a vár négy sarkán a négy új sarokbástyát. Valószínűleg egy része megmaradt a dzsáminak, mivel 1663-ban eg török utazó, Evlia Cselebi még említést tesz róla. A feltárás során a déli hajó déli falának külső oldalához illesztve egy nagyon masszív habarcsból készült, szinte beton keménységű alapozást találtunk. Ez talán a templomhoz épített minaretnek, keskeny magas tornyocskának az alapozása. Ez a minaret látható valószínűleg a visszafoglaló háború idejéből, 1686-ból származó Vác ábrázoláson.

jellegzetes török edény - talpas tál

A templom keleti részén számos török gödröt találtunk, ezek feltehetően eredetileg gabona tárolására szolgálhattak, de 2013-ban az egyik alján szőlő törkölynek tűnő anyagot találtunk. Ez utóbbi a pálinkafőzéshez lehetett összegyűjtve szüret idején. A fentiek alátámasztják az 1570. évi török összeírást, mely a dzsámi mellett közvetlenül vagy abban raktárról emlékezik meg. A székesegyház keleti része eszerint az épület többi részéről lekerítve magtárként, raktárként működhetett.

török mázas kancsó

Itt is megköszönöm Buzás Gergelynek, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatójának a maradványok értelmezéséhez nyújtott értékes segítségét.

Batizi Zoltán ásatásvezető, Tragor Ignác Múzeum

Térkép Eseménytár Galéria Partnerek Hírlevél
<< 2024 Március >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
26272829010203
04050607080910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

instagram.com

vac.hu

20 éves nka


A Tragor Ignác Múzeum honlapja • Grafikai tervezés: Arcus Stúdió • Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
A weblap Várady Róbert: Cyber térben (2008) című festménye felhasználásával készült.