Pályázati beszámoló
A NKA támogatásával 2014-ben a váci Tragor Ignác Múzeum által megvásárolt műtárgyak listája:
19-20. század fordulóján készült ebédlő garnitúra:
- T.2014.1.1.1.1 nagy tálaló szekrény felső része
- T.2014.1.1.2.1. nagy tálaló szekrény alsó része
- T. 2014.1.2.1.1. pohárszék felső része
- T.2014.1.2.2.1. pohárszék alsó része
- T.2014.1.3.1. asztal
- T.2014.1.4.1-6. szék
- T.2014.1.5.1.1. lábas óra felső része
- T.2014.1.5.2.1. lábas óra alsó része
A műtárgyak a megvásárlást követően a történeti gyűjteménybe kerültek beleltározásra.
Szakmai leírás
Az ebédlőgarnitúrához – ahogyan ebben az esetben is - szervesen hozzátartozott egy nagyobb és egy kisebb ebédlőszekrény. A nagyobb szekrény két részből áll, egy négyajtós, négyfiókos alsó és egy középen üvegezett ajtós, két szélén egy-egy ajtós és egy-egy fiókos felső részből. A felső részt üvegbetétes, íves koronarész zárja. A kisebb szekrény (pohárszék, buffet, Anrichte) ugyancsak két részből áll, alul a zárt kétajtós rakodórészből, felül az üveges pohártartóból. A pohárszék üvegajtós részének hátoldala tükör, ahogyan szintén tükör borítja a felső íves koronarészét is. A téglalap alakú, lekerekített sarkú asztallap kinyitható, bővíthető. A félköríves háttámlájú, faragott székek ülőlapját eredetileg bőr borította. Az ebédlőhöz egy állóóra tartozik.
A tíz darabos garnitúra a bécsi iskolára jellemző forma jegyeit mutatja. A stílusát alapvetően a historizáló eklektika jellemzi. A barokk, rokokó és klasszicizáló jegyek mellett a bútor felső részén és a faragott díszítésein már a szecesszió hatása is érződik. A hajlított bútortest, az ajtók keményfából készültek, a növényi és állati motívumokat – kagylós oromdísz, oroszlánfejes esztergált oszlopok – trópusi fából faragták. A nagy tálaló és a vitrin tükör részei eredetiek, mára kissé opálos fényt kaptak. Az óra réz számlapja, és a réz díszítések szintén eredetiek. Az óra számlapja visszakerült a helyére. A garnitúrát 2012-ben restaurálták. A székek bőr ülőfelülete kivételével a bútor visszanyerte eredeti állapotát. A restaurálást a székesfehérvári Sárvári Kft végezte.
Készítőjéről, esetleges tervezőjéről nincsenek pontos információink.
A bútor története
A bútort a 19. század végén készítették az Esterházy-uradalomhoz tartozó Királyrét-szokolyai kastély birtokosának, gróf Francken Sierstorpff Henriknek. Az I. Világháborút követően új gazdája lett a birtoknak és a vasútnak, Czeczoviczka Emil cseh földbirtokos személyében, majd rövidesen az Angol-Magyar Bank tulajdonába került. 1924-től a fakitermeléssel és kőfejtéssel foglalkozó cég, a Királyréti Uradalom és Ipar-telepek Rt nevet vette fel. Ekkor a tulajdonosa Hofer Kunó svájci diplomata (író) volt, kinek felesége gróf Dezsewffy Ilona volt. Hofer Kunó tragikus halála után fiai (Kunó és Marcel) elherdálták a birtokot. Az államosítás után a terület a Fővárosi Tanács üdülője lett. Az üdülőben is rendeltetésszerűen használták az ebédlő garnitúrát, amely így nemcsak megmenekült, hanem minden darabja épen megmaradt. Az üdülő 1999-től kastélyszállóként üzemel. A bútor – elhasználódott állapotban - az utolsó tulajdonosváltáskor került magántulajdonba. Az új tulajdonos restauráltatását, ám időközben - anyagi okok miatt - az eladása mellett döntött. Az NKA-tól elnyert pályázati összeg a garnitúra árának felét tette ki, nélküle nem lett volna lehetőségünk a megvásárlásra.
Vác, 2014-11-05.
Forró Katalin
történész-muzeológus, múzeumigazgató