Múzeumunk 2021 decemberében, a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumok Kollégiumához benyújtott pályázatában a Képzőművészeti Gyűjteményben őrzött, Szentképfestő: Mária a gyermekkel c. mű restaurálására pályázott.

Benyújtott pályázatunkban az alkotás restaurálásának költségére, 1 500 000 forintra pályáztunk, melyből a Múzeumok Kollégiuma a 2022. február 10-én megtartott ülésén, 745 000 forint vissza nem térítendő támogatást ítélt meg. A szakrestaurátori díj további fennmaradó összege, 755 000 forint intézményi keretből került kifizetésre.

A festmény restaurálását Szutor Katalin festőrestaurátor-művész végezte. A restaurátori munkafolyamatok ütemét a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert támogatás, illetve az intézményi keretből biztosított összeg határozta meg. A Nemzeti Kulturális Alap által biztosított támogatás, illetve az intézményi keretből finanszírozott összeg, a szerződésben foglalt restaurátori munkafolyamatok elvégzését követően, egyösszegben került kifizetésre.

Az elnyert támogatás a szakrestaurátori díj pénzügyi fedezetének 48,83 %-át jelentette. Ebből az összegből az alábbi munkafolyamatok kerültek elvégzésre: a festmény kutatása feltáró ablakokkal, teljes tisztítás, új, korszerű feszítőráma elkészítése, konzerválás és dublírozás, dokumentáció készítése. Továbbá a szükséges vegyszerek és festékek, illetve a konzerváláshoz és dublírozáshoz használt anyagok szintén a támogatás összegéből kerültek beszerzésre.

A festmény esztétikai helyreállítása, a folytonossági hiányok kitöltése, az akvarell festékkel történő aláfestés, a retusálás, a zárólakkozás, illetve a műhöz korban és stílusban illő díszráma beszerzése, méretre igazítása és restaurálása intézményi forrásból került finanszírozásra. Mindez a szakrestaurátori díj pénzügyi fedezetének 51,17 %-át jelentette.

A restaurátori munkafolyamatokat részletesen bemutató, Szutor Katalin által készített dokumentáció beszámolónk mellékletét képezi.

A restaurálás során a benyújtott pályázatunkban megfogalmazott felvetéseink beigazolódtak és fokozatosan, lépésről-lépésre, egyre tisztábban rajzolódott ki előttünk a festmény ikonográfiai programja, illetve ezzel egyidejűleg az összetett állat- és növényszimbolika is értelmezést nyerhetett. A mű a Valvanerai Szűzanya-kultuszához kapcsolódó alkotás.

Valvanera egy több mint ezeréves Mária-kegyhely az Ibériai-félsziget északi részén, Spanyolország La Rioja tartományában. A tisztelet tárgya itt egy olyan különleges, Szűz Mária arcvonásait őrző kegyszobor, melyet a legendák szerint Szent Lukács evangélista faragott. Ez az egyetlen fából kifaragott és festett kompozíció a 700. évet megelőzően kerülhetett az Ibériai-félszigetre.

Mária egy hatszögletű talapzatra állított, párnázott ollószékben ül, ölében a gyermek Jézust tartja, föléjük tölgyfaágak formálta ív magasodik. A gyermek Jézus felsőteste jobbra fordul és az evangéliumot mutatja fel. A kegyszobor idővel több megújításon is áteshetett, ma a kora és stílusa nem határozható meg pontosan. A szakirodalom román-, vagy román stílusban restaurált vizigót-bizánci stílusúként definiálja. A legenda szerint a muszlim terjeszkedés idején a szobrot elrejtették, amire majd egy évszázaddal később egy megtért útonálló talált rá. Az útonálló remete lett, és egy angyal árulta el neki a szobor rejtekhelyét. Azt a sugallatot kapta, hogy menjen Valvanerába és keressen egy olyan tölgyet, amelynek lábánál víz fakad és méhrajok övezik. Így tett, és egy tölgyfa odvában megtalálta Szűz Mária ábrázolását egy ereklyés ládikával együtt. A 9. század utolsó harmadában, ezen a helyen kápolnát kezdett építeni, amely az első kis kolostor alapját jelenthette. Eredetileg egy vizigót, majd egy 1073-ban felszentelt preromán, majd román stílusú (1183) templom állt itt, ez utóbbiból csak egy torony maradt. A jelenlegi templom késő gótikus, építése a 14. század végére tehető. A kegyhelyet Anguiano közelében, erdővel körülvett domboldalon találjuk.

A kegyszobor hírét képi ábrázolások terjesztették. Metszet, festmény – zömmel a 18. századból – több változatban fennmaradt róla, kisebb-nagyobb ikonográfiai eltérésekkel. Ezeken általában a szoborhoz kötődő legenda elemeit is megjelenítették. A múzeumunkban őrzött, frissen restaurált mű szintén ebbe a képi hagyományba illeszkedik.

A Valvanerai Szűzanya a spanyol gyarmatbirodalomban is népszerű volt, a dél-amerikai festők a saját környezetük és a helyi élővilág jellegzetességeivel gazdagították az ábrázolási típust.

A barokk Vác szakrális teréhez nem tartozott hozzá Valvanera kegyhelye, ezért a festmény vá-rosunkba kerülésének módja kérdéseket vet fel. Ennek tisztázásához kutatási irányt szab elsősorban Migazzi püspök (Trentó, 1714 – Bécs, 1803) spanyol követi tevékenysége (1755-1756), másodsorban pedig az itt élő spanyol nemesek közvetítő szerepének lehetősége.

A mű ikonográfiai kutatása során nyújtott segítségét ezúton is szeretnénk megköszönni Dr. Terdik Szilveszter művészettörténésznek és Korhecz-Papp Zsuzsanna restaurátor-művésznek.

A restaurált festmény az Ars Memorandi – Kapuk a múltra című, állandó várostörténeti kiállításunkon látható, a jövő évben pedig a váci Egyházmegyei Gyűjtemény kiállításán is kiemelt szerepet kap majd.

Ezúton is köszönjük a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumok Kollégiumának a műtárgy restaurálásához nyújtott szíves támogatását, mellyel a képzőművészeti gyűjtemény szakrális témájú, barokk festményei közül az egyik legkiemelkedőbb darab újulhatott meg.