Vác méltán büszke sokszínű, gazdag zenei életére, melynek alapjait a 19. században tették le.
A 19. században a zene volt a néplélek megnyilvánulásának egyik legfontosabb formája. A reformkor, a szabadságharc, a bukás és elnyomatás évei egybeestek a népdalok felfedezésével, a színjátszás fellendülésével, a magyar nóta fénykorával. Fütyültek az inasok, énekeltek a cselédek, daloltak a polgárok, térzenére korzózott a lakosság. Intézményessé - bár még nem zökkenőmentessé - vált a zeneoktatás. Zeneszerzők, karnagyok, előadóművészek, zenetanárok egyaránt sokat tettek annak érdekében, hogy a zene, a dal minél többekhez eljuthasson. Ismerkedjünk meg velük, elsőként a korszak legnevesebb váci születésű énekeseivel:
Az elemi iskola első osztályába járt Vácott a kis Paull Aranka, amikor 1895. december 19-én megjelent Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 72039. számú rendelete, amely lehetővé tette a nők számára az egyetemi oktatásban való részvételt a bölcsészeti-, a gyógyszerészeti és az orvosi karokon. Igaz, hogy nem sikerült az eredeti célt elérni, hogy bármely karon, vagy akár a Műegyetemen is tanulhassanak nők, de hatalmas lépés volt ahhoz képest, ahogyan korábban a nők oktatásáról vélekedtek.