Bár a cukrászipar kezdete hazánkban a 19. századra tehető, előzményei jóval korábbra nyúlnak vissza. Mézzel édesített étkek már a kora középkorban ismertek voltak. A nádcukor drága volt, ezért a cukros édességek leginkább a főúri asztalokra kerülhettek. A török hódoltság korában lett szélesebb körben ismert hazánkban a törökméz és a sörbet, amelyet mozgó árusoktól lehetett beszerezni. A legismertebb édesség a mézeskalács volt, melynek készítői a 17. század elején már céhekbe tömörültek. A cukorral bevont drazsét nem a cukrászok, hanem a patikusok fedezték fel, így a keserű gyógynövényekből készített gyógyszereket is könnyebben el lehetett adni.

Magyarországon a 19. század elején svájci cukrászok ismertették meg az édességszerető közönséggel a lisztes - cukros alapanyagú süteményeket. Kezdetben csak eladásra készítettek süteményt, s elvétve fordult elő, hogy egy-egy műhely mellett „társalkodó szobát” is berendeztek volna a helyben fogyasztásra.

1827-ben nyílt meg az első, elegánsan berendezett cukrászda Budán, a Várban (a ma is működő Ruszwurm elődje). A század második felében azután egyre több vidéki városban is vásárolhattak finom cukrászsüteményt az édes finomságra vágyók, különösen az oda betérő „uzsonnázó” hölgyek, akik inkább ott itták meg a tejes kávét, habos kakaót vagy zamatos teát finom sütemény kíséretében. A különleges alapanyagok már Vácott is hozzáférhetőek voltak, Intzédy Soma fűszerüzletében, melynek elefánt cégére hirdette, hogy a boltban gyarmatokról származó árucikkeket forgalmaznak: kávét, teát, vaníliát, fahéjat… A nádcukrot ekkortájt váltotta fel az olcsó répacukor, amely sokak számára lehetővé tette a cukrászsütemények fogyasztását.

1885-ben kezdte meg működését Vác főterén Blázsovits János cukrászdája, az egykori Neumann kávéház helyén (ma Március 15 tér 15.). A finom sütemények mellett különleges malagabort is árusított a cukrász, mint „kitűnő hatású erősítő” szert, valamint „saját találmányú köhögéscsillapító theacukorkát”.

Az ünnepek idején különösen megnőtt a forgalom. Diós- és mákos patkót, különleges tortákat, teasüteményeket, különböző ízesítésű parfékat, karácsonyfára való cukorfüggőket és saját készítésű csokoládé figurákat is vásárolhattak, vagy rendelhettek a cukrászdában a váciak és környékbeliek. A nyári repertoár része volt a szörp, a jeges kávé és a fagylalt is.

1896 tavaszán a Blázsovits egy különleges „hűselőt” rendelt Friedrich Alajos váci gépgyárában. A „hűselő” elkészülte már azt mutatta, hogy a nyaranta szívesen üldögéltek a váciak a cukrászda árnyas teraszán, s figyelték a főtéren zajló életet.

Több mint 20 évig szolgálta Blázsovits János a váciakat, majd 1907-ben – ma már kideríthetetlen, miért – a bejáratott váci üzletet eladta és Nógrádverőcén nyitott újat. A főtéri cukrászdát a szász Gerstenberger Oszkár cukrász vette át.

Egy klasszikus torta a Blázsovits cukrászda kínálatából:

„Ő felsége a királyné legfőbb elismerése! A Pischinger féle torta (a világ legfinomabb tortája) …naponta frissen kapható Blázsovits J cukrásznál…”

Hozzávalók:

1 csomag (10 darabos) ostyalap

20 dkg vaj

4 evőkanál porcukor

3 evőkanál őrölt mogyoró

15 dkg étcsokoládé

30 dkg csokoládéfondant, vagy csokimáz

vagdalt pirított mandula, vagy mogyoró

Elkészítése:

Tizennyolc dkg vajat három evőkanál porcukorral jól kikeverünk.

A maradék cukrot két evőkanál vajban világosra pirítjuk, majd belekeverjük a mogyorót.

A csokoládét megpuhítjuk, és a mogyorós péppel együtt a vajas cukorhoz keverjük.

Az ostyalapokat bekenjük a krémmel, egymásra helyezzük, a tetejét zsírpapírral letakarjuk, és nehezéket téve rá lepréseljük, majd hűtőszekrénybe rakjuk.

Amikor kifagyott, felolvasztott csokoládémázzal vonjuk be a tetejét, és meghintjük vagdalt pirított mandulával.