2022. december 6., kedd   Miklós napja


Letűnt váci alakok: a kofa
2022. július 26.
Vác fontos piaci központ volt évszázadokon keresztül, meghatározó, karakteres szereplői pedig az országos ismertségre szert tevő helyi és környékbeli kofaasszonyok, akik Budapestre, Ipolyságra, Balassagyarmatra, Losoncra is eljártak kereskedni, ha épp nem volt Vácon piacnap.

A pesti piacozásra a hajnali vonattal („kofavonat”), vagy a kora reggeli hajóval utaztak. A hajó a Nagyvásárcsarnok alatti rakparton kötött ki, közel hozva egymáshoz vevőt és eladót, megkönnyítve Budapest élelmiszer-ellátását. Ezeket a hajókat „kofahajóknak”, vagy „hetihajóknak” hívták..

Nemcsak saját termékeiket, terményeiket árusították, de közvetítő kereskedelmet is folytattak a környék települései, sőt a főváros és a Felvidék városai közt. Gyümölcsérés idején végigjárták a környező falvakat, és felvásárolták az eper, málna, ribizli, és a többi gyümölcs jelentős részét, komoly haszonnal adva tovább.

A helyi újság gyakran írt vásárlói panaszokról, rendőri intézkedésekről a 19. század végén, a 20. század elején. Rendszeres volt, hogy a váci kofák a termelőktől korán reggel minden árut (zöldség, gyümölcs, tejtermék, tojás, baromfi) megvettek, majd fél óra múlva jóval drágábban adták el a váci nagyságáknak. („Mit keres a kalap annak a fején, aki számolja a krajcárt…”) A 18. században ez még nem így volt – tanácsi rendelet tiltotta, hogy a kofák a falusiak által a váci piacra behozott árukat megvásárolják.

A 19. század végi - 20. század eleji váci kofaasszonyok nemcsak ügyességükről, élelmességükről voltak nevezetesek, de félelmetesen nagy szájukról is. „Nyelves, mint a váci kofa”, mondták. Nem véletlenül nevezték egyiküket Masina Marisnak – úgy járt a szája, mint a „masina”. Gyakori volt közöttük a hangos szóváltás is: 1866-ban egy összeszólalkozás alkalmával az egyik asszony úgy dobta fejbe kenyérrel kofatársát, hogy az elesett, beütötte a fejét a kőbe és meghalt. A váci cipó azonban szerencsére nem ettől lett híres… Kerek, magasra kelt, nullás búzalisztből készült, pirosas tetejű, foszlós bélű kenyérféle volt, melyet a kisváci molnárok asszonyai sütöttek és árusítottak.

A frissen sütött cipó, a zöldség, gyümölcs, a különféle tejtermékek mellett sült libafertályt és hurkát is árusítottak. A váci hurka a 19. század végére a város egyik legnagyobb, de kétes eredetű hírességévé vált. A felvidéki, fával kereskedő tutajos szlovákok és az Alföldön dolgozó summások egyaránt megálltak hazafelé menet Vácon, s várakozási idejük alatt megrohanták a Városháza előtt áruló hurkasütő és cipós kofákat. Ők vitték szerte a váci hurka jó hírét. A környező településekről származó, rosszindulatú tréfa szerint a váci kofák fűrészport, mosogatórongyot, pipadohányt tettek a hurkába töltelék gyanánt.

A korabeli szólás szerint: “Híres város Vác, literrel mérik ott a hurkát!”

A váci piacon fenyőrigót, csíkot, rákot, bíbictojást is lehetett kapni, nemcsak kenyeret, hurkát, hagymát és káposztát. A kofák télen is kint ültek a Főtéren, kora reggeltől, s hogy ne fázzanak, parázzsal telt fazekat tettek a bő szoknyájuk alá. Pedig a tűzzel nem ártott vigyázniuk – a váci vasút indulásának napján, 1846. július 15-én a Tabánban kiütött tüzet, melynek során 46 ház égett le, egy Vígh Panna nevű váci kofa gondatlansága okozta…


Mellékelt képek:
Térkép Eseménytár Galéria Partnerek Hírlevél
<< 2022 December >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
28293001020304
05060708091011
12131415161718
19202122232425
26272829303101

instagram.com

vac.hu

20 éves nka


A Tragor Ignác Múzeum honlapja • Grafikai tervezés: Arcus Stúdió • Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
A weblap Várady Róbert: Cyber térben (2008) című festménye felhasználásával készült.