1905-ben a már 30 éve kormányzó Szabadelvű Párt a ’48-as eszmékhez ragaszkodó, szövetkezett ellenzékkel szemben elveszítette a választást. Az uralkodó, Ferenc József – aki ugyan elismerte a Szabadelvű Párt vereségét – közel fél évig még hivatalban hagyta a Tisza kormányt, utána pedig a választás eredményét figyelmen kívül hagyva báró Fejérváry Géza táborszernagyot nevezte ki miniszterelnöknek. Az ún. „darabont kormány”-nyal szemben erős nemzeti ellenállási mozgalom bontakozott ki, amely a kormány lemondását követően sem lanyhult.

Vácott különösen feszült helyzet alakult ki, miután a királyi biztos parancsára betiltották március 15-e nyilvános ünneplését. „Egyetlen város az országban Vác volt, ahol a szólásszabadság ünnepén nem volt szabad elhangzani a múltat dicsőítő, a jövő reményét festő beszédnek” – olvashatták a váciak a Váci Hírlap 1906. március 18. számának vezércikkében. A következő lapszámban már feltették a kérdést: „Mit kell tennünk Ausztria ellen?” A választ a múltban találták meg; a gazdaságot kell fellendíteni, méghozzá úgy, hogy a hazai piacot hazai árucikkel kell ellátni. Két mozgalom is zászlajára tűzte a hazai ipar védelmét, egyrészt a reformkori védegyleteket elődjüknek tekintő, 1904-ben alapított Magyar Védő Egyesület, és az 1906 márciusában alapított Tulipánkert Szövetség. A fő különbséget a két társaság tagsága jelentette: míg a Magyar Védő Egyesület tagjai – bár volt női osztálya – zömében férfiak, addig a Tulipánkert Szövetség létrehozói és tagjai nők voltak.

„A budapesti mágnásasszonyok márcz. 15-én mozgalmat indítottak egy társaság megalapítása iránt, melynek fő célja volna a honi ipar védelme. Egy fiatal művész, Burger Lajos tulipán motívummal jelvényt mintázott. Ez a jelvényt viselik majd mindazon magyar hölgyek, akik a Tulipánkert nevű szövetségbe belépnek. A jelvényt a szalonokban, utczán, színházban, templomban, szóval mindenütt viselnék. A szövetség czélja az, hogy minden nélkülözhető dolgot mindaddig ne vásároljunk, míg a nyomor és szenvedés tart és ha már kell venni, akkor mindent magyar termelőktől szerezzünk be” – írta 1906. március 24-én a Vasárnapi Újság.

Nagyon hamar elért Vácra is a mozgalom híre. „Csaknem 1000 millió koronát adunk ki egy év alatt külföldi áruért, míg a magyar munkás rossz napszám és munkahiány miatt napról napra új hazát kénytelen keresni. /…/Az új magyar szabadságharc az ipar jegyében vívódik. /…/ Vác hölgyei! Kérjetek mindenütt magyar árut, és ne vegyetek idegen gyártmányt!”- hívta fel a figyelmet a Váci Hírlap.  Április 20-án báró Andreánszky Gáborné és Ivánka Pálné vezetésével Vácott is megalakult a Tulipánkert Szövetség helyi csoportja.

A kezdeti lelkesedés 1907 elejére alábbhagyott. A továbblépéshez a két szervezet egyesülésére volt szükség, megalakult a Tulipán-szövetség — Magyar Védőegyesület. A váci egyesülésre 1907. május 6-án került sor, ekkor alakult meg váci és vácvidéki fiók. Az elnök Borbély Sándor lett, aki 1899-től a váci siketnéma Intézet igazgatójaként dolgozott a városban, így nem meglepő, hogy az új egylet első választmányi ülését is a Siketnéma Intézet dísztermében tartották.

Az október 20-i választmányi ülésen került sor a karácsonyi vásár tervének megtárgyalására. A Borbély Sándor szorgalmazta elképzelés egyetértésre talált, s úgy döntöttek, fővédnökül Andreánszky István bárót kérik fel.

Karácsony közeledtével megnő a kereskedések forgalma. Mindenki ajándékot vásárol, s ilyenkor kiváló lehetőség nyílik arra, hogy a vásárlókat magyar árucikkek vásárlására ösztönözzék. Vácott 1907-ig nem tartottak kifejezetten karácsonyi vásárt, a váciak a helyi boltokban vásárolták meg az ajándékokat. Az évente megrendezett téli – Tamás napi – országos vásár kínálatában nem voltak jellemzőek a városi polgárság karácsonyra szánt ajándékai. Ezért is volt különleges az elképzelés, hogy az amúgy boltokkal is rendelkező kereskedők egy időben, egy helyen árusítsanak.

A szervezők a helyszínt, az időpontot, és a lebonyolítás módját is alaposan megvitatták. A vásár 2 hétig, december 9-től 23-ig tartott. Nem szabadtéri, hanem fedett, ugyanakkor sok ember befogadására alkalmas helyszínt kerestek. A számba jöhető egyetlen terem a főtéren álló Kúria szálló emeletén volt. Ezt bérelte ki az egyesület.

Mivel hasonló nagyszabású rendezvény még nem volt a városban, a rendezőknek nem volt könnyű dolguk. Andreászky báró a fővédnök volt, de kellett egy olyan személy, aki a szervezésért és a lebonyolításért felelős, aki a karácsonyi vásár „főintézője” lesz. Erre a feladatra Krakker Kálmán siketnéma intézeti gondnokot – a későbbi polgármester és országgyűlési képviselő édesapját - választották meg.  Elsőként az eladásra szánt árukra vonatkozóan hoztak döntést: „A karácsonyi vásáron eladásra kerülő tárgyak jelentékeny részét ajándékoknak alkalmas tárgyak képezzék. A vásáron Vác városának minden ágú iparosai és kereskedői részt vesznek magyar áruikkal, készítményeikkel. Minden tárgynak szabott ára lesz, tehát az eladásra kerülő tárgyaknál alkunak nincs helye. Az áruk elhelyezés előtt származásukra megvizsgáltatnak, a nem magyar termékek a vásárból kizáratnak” – olvashatták a beszámolót a Váci Hírlapban. A rendezők arról is döntöttek, hogy a kereskedőktől és az iparosoktól nem kérnek bérleti díjat.

Mivel a kereskedések a karácsonyi vásár idejére nem zártak be, a két helyszín működtetése nagy terhet rótt volna az árusokra. A rendezők ezt a nehézséget az önként jelentkező váci hölgyek bevonásával oldották meg. A Váci Hírlap november 13-án megjelent számában felhívást tettek közé, november 20-ig várják a lelkes váci hölgyek jelentkezését a munkára, ugyanakkor azt is kérték, hogy az egyesület kiadásainak fedezésére a támogatók olyan tárgyakat, kézimunkákat ajándékozzanak az egyesületnek, amelyet aztán szintén a vásárban értékesíthetnek. Mindkét felhívás eredményes volt: érkeztek ajándékok és munkára is sokan jelentkeztek. A hölgyek pontos időbeosztását a Váci Hírlapban is megjelentették. Innen tudjuk, hogy a beosztás demokratikus volt, a váci polgárasszonyok és leányok mellett 3 napon keresztül báró Andreánszky Gáborné is elárusítóként dolgozott a vásárban. A hölgyek számára még próba napot is tartottak, hogy a vásár alatt minden gördülékeny legyen.

A vásár első napját nagy érdeklődés kísérte. Egyetlen kellemetlenségről számoltak csak be, hosszasan kellett sorban állni a pénztárnál. A rendezőség másnap már külön segítőket rendelt a pénztárhoz.

Az első összegzés már a vásár zárásának másnapján, december 24-én megjelent a Váci Hírlapban. „Több mint 40 iparos és kereskedő vett részt a vásárban, kik 27287 K 91 fillér értékű magyar iparterméket állítottak ki. Ennek egyharmada kelt el: összes bevétele az első magyar karácsonyi vásárnak 8693 K 98 fillér volt.”

A Tulipán Szövetség januári beszámolójában azt is kiemelte, hogy: „A férfiakat nem számítva száznál több nő volt, ki a magyar vásár eszméjének szolgálatába állt, és mint háziasszony, elárusító és pénztáros közreműködött ingyen, jó szívvel, lelkesedéssel.”

A váci első karácsonyi vásár sikere nem csupán pénzben mérhető. Ugyan nem kelt el minden áru, mégis remek példa volt arra, hogy egy nemes, közös ügy képes a város társadalmát együttműködésre késztetni, s példa volt arra is, hogy mekkora erő rejlik a város hölgyeiben.