2021. április 11., vasárnap   Leó és Szaniszló napja


1896. december 25-én – szinte egy időben a Váci Múzeum Egyesület megalakulásával – került a váci utcákra a Vácz és Vidéke című hetilap mutatványszáma. A lap fejlécében társadalmi, néprajzi és közgazdasági hetilapként határozta meg magát, s nyitószámában programot is adott.

„Mire való ez új lap? mikor már úgyis van kettő!... Fő feladatként a vidék anyagi és szellemi jólétének elémozdítását nevezzük meg. Váczot, mint nagy darab területen egyetlen r(endezett) t(tanácsú) várost a községeknek oly tömör koszoruja veszi körül, hogy azokat csak be nem vallott cél mellett lehet figyelmen kívül hagyni. Már pedig e községek akár városunknak, akár e községeknek geographiai elhelyezkedését, akár városunk kultúrintézményeit tekintjük: bizonyos körön belül csak Váczhoz gravitálhatnak. Ez érdekközösséget tudatossá tenni, fenn tartani és ápolni leend.. feladatunk.”

A beköszöntőben szerepel még egy fontos programpont, ami a korban egy vidéki lapnál unikális volt, ez pedig a népélet bemutatása, addig, amíg a hagyományok még élnek, így tiszta forrásból gyűjthetők. Mindez a program a felelős szerkesztő, Borbély Sándor érdeme volt.

Borbély Sándor, a Siketnéma Intézet tanára, a VME első múzeumőre, a budai állami pedagógiumban Herrmann Antal, a kiváló etnográfus tanítványa volt. Borbély maga is indíttatást érzett a néprajz műveléséhez, ismerte a nem sokkal korábban intézményesült új tudomány szakirodalmát, szakfolyóiratát, az 1890-től megjelenő Ethnographiát említi is a beharangozóban.

A Vácz és vidéke, irányítása alatt kezdetben rendszeresen közölt néprajzi tárgyú cikkeket. A szerkesztőhöz írt levelében maga Herrmann írt dicsérőleg az új lapról, s az alakuló múzeum figyelmét is felhívta a néprajz művelésére: „Azonban a tudományos érdekeket rendesen szolgáló és kulturszükségleteket tervszerűen szem előtt tartó gyűjteményeknek vidéken való szervezésénél előtérbe lépnek ezek a szempontok: mi jellemző, sajátságos az illető vidékre nézve, mi szemlélhető, érdeket keltő, mívelő, tanulságos, és minek a gyűjtése és megmentése a legsürgősebb? Mindezen tekintetekből a legelső helyen áll az illető vidék néprajza, ti. a vidék népére vonatkozó irodalom, a népélet tárgyai eredetiben, vagy ábrázolásban, illetőleg másolatban, stb. Mert minden vidéknek legjelentősebb jelensége maga a nép, ennek a megismerése az önismeret fontos módozata, tanulmányozásra elsőrendű nemzeti tudomány. "

A néprajzi vonatkozású cikkeket - bár vártak külső szerzőktől érkező írásokat is - Borbélyon kívül csak Krenedits Ferenc, és a szintén pedagógus Hercsuth Kálmán írták, illetve megjelent néhány anekdotaközlés Csík-Volecz Sándortól. Az írások témaválasztása alapján a szerzők elsősorban a szellemi néprajz iránt érdeklődtek:

-          Krenedits Ferenc: Babonák, karácsonyi babonák

-          Csík-Volecz Sándor: Egy dudás két csárdában (palóc anekdota)

-          Borbély Sándor: A bágyoni harisnyák (anekdota)

-          Csík-Volecz Sándor: Kántor uram konvenciós bora (kosdi anekdota)

-          Borbély Sándor: Kriszkindli és „aranycsitkó”

-          Borbély Sándor: Karácsonyi mysterium. Betlehem járás módja Váczon. (teljes folklórszöveg közlés)

-          Krenedits Ferenc: Rege „Göd”-ről

-          Krenedits Ferenc: A hónapok jelentősége a babonás emberek tudatában

-          K(renedits Ferenc): Mikor a gólya jön (váci adattal)

-          Krenedits Ferenc: A gyermekre vonatkozó babonák

-          H(ercsuth) K(álmán): Az érdekes madár (matyó anekdota)

-          Barkó (?): Közmondásmagyarázat

-          Borbély Sándor: A körösmezei ruthének életéről I-V.

-          Hercsuth Kálmán: Felvidéki tótjaink

-          Hercsuth Kálmán: A felvidéki pásztorélet

-          B.J. (?): A megpatkolt boszorkány (veresegyházi néprege). Ujszülöttek elcserélése

-          Borbély Sándor: Erdélyből

Vácon a 19-20. század fordulóján Krenedits Ferenc néven több személyt ismerünk. A legnevesebb a piarista gimnázium volt rajztanára, a honvédemlékmű egyik megálmodója, élete végén a Siketnéma Intézet igazgatója. A cikkek megjelenési idejében azonban már 6 éve nem élt, így nehezen valószínűsíthető, hogy Borbély bárminémű megjegyzés nélkül adta volna közre volt felettese korábbi írásait. A másik azonos nevű váci személy városi pénzügyi és adóellenőr – tudományos érdeklődéséről nem tudunk. (Ugyanakkor szintén babonával foglalkozik egy másik, 1900-ban Budapesten megjelent írás Krenedits Ferenc tollából: Állatok nyelvvilága. Madarak, házi állatok, rémek és csodák felől szájról szájra szálló mondák, hitregék, mesék, bohókás történetek, hiedelmek, babonák, példabeszédek és népdalok nyomán összeállított állattörténelem. Bp., 1900.)

Herrmann Antal, aki a néprajzos szakember szemével kísérte figyelemmel a lapot, hiányolta a kellő szakmaiságot: „De hogy a szakember hasznát vehesse egy ilyen adathalmaznak, szükséges, hogy meg legyen nevezve a hely, vagy vidék, avagy az irodalmi forrás, ahol az adatok találtattak. Különösen kívánatos pedig, hogy az ilyen adatok épen az illető vidékről, egyenesen a népéletből meríttessenek…” Sajnos Herrmann ajánlásai nem mentek át a gyakorlatba, a későbbi írások is forrás feltüntetése nélkül kerültek közlésre, továbbá alig bukkan fel váci, vagy Vác környéki adat.

A hetilap 4. számában a szerkesztőség néprajzi pályázatot írt ki, melyre az alábbi témájú dolgozatokkal lehetett pályázni:

1. Helyi határelnevezések és a hozzájuk fűződő magyarázatok

2. A népesség (nemzetiségek, törzsek, családok hagyományai)

3. Lakóház, ruházat, táplálkozás

4. Különféle szokások

5. Babonák

6. Népköltési adatok.

A mai néprajzkutató nagy bánatára a pályázatra valószínűleg nem érkezett pályamű, az 5 darab, 10 aranyfrankos jutalom nem talált gazdára, a lapban pedig a továbbiakban nem esett szó a pályázatról, sem annak sikertelenségéről.

Hogy hogyan alakult volna a lap jövője, ha Borbély Sándor marad az élén? Sajnos nem tudhatjuk. Borbély alig másfél hónap után, 1897 februárjában megvált a Vácz és vidékétől és a múzeumtól is. A kiváló tanerő a fővárosi siketnéma-intézet vezetésére kapott megbízatást a kultuszminisztertől. Néhány korábbi cikkét még lehozták, de munkája már nem tette lehetővé, hogy passziójával, a néprajzzal a továbbiakban alaposabban foglalkozzon.

Borbély távoztával a néprajzi gyűjtés és a népélet bemutatásának gondolata évtizedekre feledésbe merült Vácon. Lapja még rövid ideig vegetált, majd 1897 végén beolvadt a Váci Közlönybe, mely átvette a VME hivatalos közlönye titulust is. De sem Tragor, sem a VME vezetőségének más tagja nem érdeklődött a néprajz iránt, így ezekben az években, évtizedekben sok, később már nem pótolható tárgy és adat ment veszendőbe.


Mellékelt képek:
Térkép Eseménytár Galéria Partnerek Hírlevél
<< 2021 Április >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
29303101020304
05060708091011
12131415161718
19202122232425
26272829300102

instagram.com

vac.hu

20 éves nka


A Tragor Ignác Múzeum honlapja • Grafikai tervezés: Arcus Stúdió • Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
A weblap Várady Róbert: Cyber térben (2008) című festménye felhasználásával készült.