2021. március 2., kedd   Lujza napja


A múzeum alapításának 125. évfordulója alkalmából "Múzeumi mesék a hőskorból" címmel új sorozatot indítunk blogfelületünkön, ahol bemutatjuk a múzeum alapítóit, későbbi munkatársait - munkájukat, harcaikat, a kezdeti és a későbbi időszak nehézségeit, sikereit. A múzeum névadójának, Tragor Ignácnak a nevét és munkásságát már sokan ismerik. Most bemutatjuk az első múzeumigazgató, Bauer Mihály nem mindennapi életútját.

A Váci Múzeum Egyesület megalapításában nagy szerep jutott Bauer-Udvardy Mihálynak. A vagyonos családból származó művészember, aki Párizs, München, London rajziskoláinak - és múzeumainak - látogatása után németországi, olaszországi, svájci, belgiumi, hollandiai tanulmányutakon vett részt, menyasszonya kívánságára vállalta el az ekkor meghirdetett rajztanári állást a váci gimnáziumban. Bauer, akiben utazásai és rajztanári működése kapcsán fölmerült egy ötlet ipari és kereskedelmi iskola alapítására, ezt összekapcsolta a múzeumi gondolattal. Az iparművészeti múzeumok összekapcsolása az oktatással, az iparfejlesztéssel, nem volt új-keletű. A világkiállítások, az országos műipari kiállítások mind ennek jegyében jöttek létre. A vidéki múzeumok esetében azonban egyedülálló volt ez a célkitűzés. De Bauer, aki kidolgozott alapszabály-tervezettel lépett a már több éve nem működő Váci múzeumi és régészeti bizottság elé, ragaszkodott elképzeléseihez. A legnyomósabb érvet Bauer Tabán utcai háza szolgáltatta, melynek jelentős részét felajánlotta múzeumi célokra. A régi bizottság és az új egyesület közötti átmenet zavartalanul valósult meg, Bauer erőfeszítéseit pedig az igazgatói tisztségre történt megválasztásával ismerték el.

Bauer nagy lelkesedéssel látott neki a munkának, magára vállalta az iparművészeti osztály megszervezését, aktívan közreműködött a házában működő múzeumi kiállítás, a város első állandó kiállításának létrehozásában, majd rendszerezte, katalogizálta a múzeum éremgyűjteményét. A lelkesedés azonban 1897 végére elpárolgott. A hamar lelkesedő, inkább csak ötletek gyártásában jeleskedő Bauer egyre ritkábban jelent meg a választmányi üléseken, s a múzeumi munkát is hanyagolta. Elkedvetlenedésében szerepet játszott az igazgató szűkre szabott hatásköre pénzügyi vonatkozásban, hiszen tárgyvásárlást, beszerzést egyaránt csak a választmány tudtával és beleegyezésével végezhetett, így kerülhetett több évbe egy vetítőgép beszerzése. Az iparművészeti osztály sem gyarapodott, műipari, művészeti, néprajzi tárgyak nem kerültek a gyűjteménybe. 1897. október 17-én a választmány Bauer állandósult távolléte miatt megválasztotta Csík Volecz Sándort igazgatóhelyettesnek. Bauer ezt személyes sértésnek tekintette, s bár ígéretet tett a választmányi ülések rendszeres látogatására, a helyzet egyre inkább elmérgesedett. Miután a Tabán utcában megnyílt a bordély, a Bauer házában székelő múzeum nehéz helyzetbe került. Bauer végleges múzeumépületként a lakása közelében lévő Hegyes-torony épületét javasolta, s a választmány többi tagjának ellenkezése dacára éveken át mereven ragaszkodott elképzeléséhez, mely miatt értékes időt vesztegettek el. A kezdeti sikereket követő megtorpanás, a támogatás elmaradása, a végleges múzeumépület körüli hercehurcák, az önálló döntések lehetőségének hiánya, a hasonló alkatú Csávolszkyval történő viták hatására Bauer egyre jobban eltávolodott a múzeumtól, mely nem váltotta be hozzáfűzött reményeit az ipariskolát illetően.

1900-ban a gimnáziumtól is megvált, s megalakította a Váci ipari és hitelszövetkezetet, majd bérbe vette a Curia vendéglőjét, de mindkettőre hamar ráunt. Legjelentősebb maradandó vállalkozása Deákvár parcellázása és a deákvári vízmű megalakítása volt. A Kálvária melletti üres területen összevásárolt mintegy ötven holdat területet és parcellázni kezdett. Bauer első követői a siketnéma- intézeti tanárok voltak. Bauer külföldről különleges építkezési módot is hozott, mellyel olcsóbbá tette az építkezést. És beállt építőmesternek is, salaktéglából építvén meg Deákvár néhány házát.

Következő ötlete, a Bauer Mihály tanár vállalatai elnevezésű cég, ahol szabadalmazott tűzhelyeket és barnaszén-tüzelésű kályhákat gyártott. A Bauer-féle ötletgyár következő terméke a Váci Friss Ujság című lap, amely azonban csak egy évfolyamot ért meg. A lap színvonala számról-számra csökkent, a múzeum ügyeiről kevés, fővárosi gyilkosságokról annál több szó esett.

Bauer múzeumi szereplése dicstelenül zárult; 1902-ben lemondott igazgatói tisztéről, amit már amúgy sem látott el, s felkérte a múzeum vezetőségét, hogy a lakásán lévő múzeumi tárgyakat rövid határidőn belül szállítsák el. Bauer működésének tudható be, hogy az 1906-ban elfogadott módosított alapszabályban már nem szerepelt múzeumigazgatói tisztség.

Az I. világháborúban Bauer Mihály, mint tartalékos százados török csapatok közt harcolva, úgy gondolta, hogy Törökország neki való hely lenne. Szakállt növesztett, turbánt tett fel és a háború után megvalósította tervét. Törökországba utazott és ha nagy ritkán hazajött baráti körben a kialakulófélben levő Törökországról tartott előadásokat, ahol a saját maga terjesztette szóbeszéd szerint vezető politikusoknak, sőt magának Kemál pasának volt a magántitkára. Pár évvel később végleg visszaköltözött Vácra, mondván a turáni gondolat megtestesülését távolabbi Keleten kell keresni. Ekkor már Japánba készült. Nagy műveltségű ember volt, több nyelven beszélt, senki sem csodálkozott tehát, mikor japán irodalmat és japán nyelvet kezdett tanulni. Ezt a tervét azonban nem valósíthatta meg, 1934-ben elhunyt.

 


Mellékelt képek:
Térkép Eseménytár Galéria Partnerek Hírlevél
<< 2021 Március >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
01020304050607
08091011121314
15161718192021
22232425262728
29303101020304

instagram.com

vac.hu

20 éves nka


A Tragor Ignác Múzeum honlapja • Grafikai tervezés: Arcus Stúdió • Webfejlesztés: DunaWeb Kft.
A weblap Várady Róbert: Cyber térben (2008) című festménye felhasználásával készült.