A leletegyüttes több szempontból kiemelkedő. A régészettudomány számára azért jelentős, mert az újkőkor (neolitikum) és a rézkor határán, a Kr. e. 5. évezredben létezett Lengyeli kultúrához köthető. Ezen őskori kultúra a Tolna megyei Lengyel településről kapta elnevezését, ahol Wosinszky Mór tárt fel elsőként e népességhez köthető leleteket még az 1880-as években. Magyarország területén már a korai neolitikum idején, mintegy 8000 évvel ezelőtt megjelentek az első emberalakot formázó agyagszobrocskák, azaz idolok, illetve egyéb olyan kerámiatárgyak, amelyek valamiképp az akkor élt emberek hitvilágának, gondolkodásmódjának ránk maradt nyomaiként értékelhetők.

Az újkőkori idolok jellemzően egykori lakóházakból vagy szemetesgödrökből kerülnek elő. Sajnos a verőcei leleteket nem ásatás hozta felszínre, így pontos lelőkörülményeik ismeretlenek. Agyagból készült szobrocskák a neolitikum folyamán, illetve az őskor későbbi korszakaiban is mindvégig készültek, azonban a késői újkőkorból arányait tekintve kevesebbet ismerünk. A Lengyeli kultúrához köthető, e típusú idolokon gyakori a női test alsó felének túlhangsúlyozása (az ún. zsírfarúság), a lapos felsőtest, kis mellek, a sematikus lábak, a karok jelzésszerű ábrázolása.

Az idolok általában töredékesen kerülnek elő, gyakran megfigyelhetők rajtuk a korabeli használat, illetve a – vélhetően szándékos – rongálás nyomai. Ebből a kutatás arra következtet, hogy valamilyen, pontosan nem ismert rítus során, valamilyen kultikus cselekményhez kapcsolódóan lehetett szerepük, majd ezt követően tudatosan tönkretették, összetörték őket, s így kerültek a földbe.

Kivételes az a kalandos út is, amely során a leletegyüttes a váci múzeumba került. Az agyagszobor-töredékek a verőcei vasútállomás felújítási munkálatai során láttak – ismételten – napvilágot 41 évvel ezelőtt, 1976-ban. Ekkor a helyszínen dolgozó magasépítési művezető, Lucza Gyula szorgalmazta, hogy értesítsék a területileg illetékes váci múzeumot, azonban felettesei ezt megtiltották. Így a leleteket az egykori művezető őrizte otthonában 40 éven keresztül. 2016-ban a szegedi Móra Ferenc Múzeum útjára indította Határtalan Régészet című Archaeologiai Magazinját. I. évfolyamának 3-4. számában dr. Horváth Ferenc írt cikket az újkőkori agyagszobrokról. Ennek nyomán jelentkezett nála a verőcei leletek megtalálója, s gondjaira bízta őket. Így került a több ezer évig a földben, majd néhány évtizedig Lucza Gyula otthonában rejtőzködő „Verőcei Vénusz” – ahogy Horváth Ferenc nevezte – a területileg illetékes váci Tragor Ignác Múzeumba, ahol 2017-ben egy időszaki kiállításon csodálhatták meg az érdeklődők. A leletet adományozó Lucza Gyulának ekkor egy, a múzeum restaurátora által készített műtárgymásolattal köszöntük meg felajánlását. Rajta kívül a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak is köszönettel tartozunk, hogy a lelet ma régészeti gyűjteményünket gyarapíthatja!